Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-10-05 / 19. szám
Vol. XIV. évfolyam — No. 19. Detroit, Mich., Cleveland, 0. 1953 október 5. o^g§§||s> 51 FELESLEGES A biztosítási ügynök próbálja rábeszélni a vidéki kereskedőt, hogy kössön tűzbiztosítást, de az nem akar kötélnek állni. — Nézze, — mondja a kereskedő — az üzlet pompásan megy, adósságom nincs, a raktáram éréke emelkedik ... — Na hallja, — mondja az ügynök, — akkor igazán mit jelent magának az a kis biztosítási dij? — Na ja, de mondja meg, hogy milyen körülmények között, miért gyulladna ki az üzletem?-------------------------ÉRTHETŐ — A napokban láttam a lányodat, csoda elegáns volt. — Igen, — felelte Beregi — most elég jól keres. — Mi,a foglal Lozása? , uny egy csók— --------------------------JOGFOSZTÁS Jancsit futballozni hívják a házbeli gyerekek. — Nem lehet — mondja Jancsi, — tegnap betörtem egy ablakot és a papám felfüggesztette a játékjogomat. A JÓ ÉNEKES — Miért nem énekelsz már Pista, a kórusban? — A múlt vasárnap beteg voltam és nem énekeltem s egy csomó ember azt kérdezi? tőlem, hogy megjavitották-e az orgonát, hogy már nem nyikorog.--------------------------FURCSA KÉRDÉS — Most már én is dolgozó ember vagyok. — Remek, és mivel foglalkozol? — Egy faiskolám van. — Érdekes. És hogy tanulnak a kis facsemeték? Az ÖREGASSZONY PANASZA — Valami furcsa bajom van, doktor ur. Néha percekre megnémulok és egy hang nem jön ki a számon. — Lássuk csak, — kérdi az orvos — hány éves maga? ...... — Nyolcvan multam. — Akkor menjen nyugodtan haza, magának semmiféle orvosság nem kell, mert már eleget beszélt.--------------------------TALÁLÓ VÁLASZ — Két magyar ember hány ember? — kérdezte valaki egy öreg úrtól. — Ha egymással egyetért: akkor “egy ember”; — de ha egymással összevész: akkor “ezer ember”.--------3 -------Pista (a szolgához): A maga felesége mossa az én ingeimet? Szolga: Igenis, uram. Pista: Mondja meg neki, hogy ezentúl több inget hagyjon a gombokon. Szolga: Igenis.--------------------------MÉLTATLANKODÁS A városi kókler befejezte mutatványait és tányéroz. Amint Jánc^s bácsihoz ér, ez méltatlankodva kiált fel: — Három ezüst, dollárost húzott ki az imént az orronn ból s most még borravalót is adjak? De már ezt nem teszem! VIGASZTALÁS — Irma, legyen a feleségem, — mondja a legény. — Feleségül nem megyek magához, hanem mindig csodálni fogom a jóizlését, hogy engem megkért. A RETTENETES HÓNAP — A december hónap a legrettenetesebb. — Miért? — kérdi valaki. — Mert itt van Mikulás, aztán karácsony, az ember törheti a fejét, hogy mit vegyen az asszonynak, a gyerekeknek, |a házitanitónak, a kisasszonynak, a gyermekorvosnak. Enyhe sóhajtás után igy folytatja: — Még szerencse, hogy nőtlen vagyok. ■---------------------------------------------------------------------Hugóhoz beállít egy festő azzal a szándékkal, hogy lefesse Hugó nagyszájú feleségét. Mikor elkészült a képpel, igy szól: — Asszonyom, a kép megszólalásig jó. Mive as asszony kisfia ez! íái. Iltija. — Jaj, micsoda lárma lesz itt, ha a mama képe is megszólal. HIÁBAVALÓ MUNKA Misi (a szolgához): kérem, maga mit csinál? y' Szolga: A fturiokádat tisztitóm, uram. / Misi: A^feleseges kérem, ha megiimänk benne, úgyis megint piszkos lesz. 1 JÓ ÜZLET — Te, ez a történetírás jó üzlet lehet. — Miből gondolod? — Abból, hogy nagyon elszaporodtak az áltörténetirók.--------------------------EGYSZERŰ — Ha nincs pénzed, nincs munkád, hogy élsz meg? — Hitelből. BESZÁMÍTÁS — Sajnáljuk, — mondja a börtönőr a rabnak, — hogy egy héttel tovább tartottuk itt, mint kellett volna. — Sebaj, — feleli a megrögzött bőr tön töltelék, — majd ha legközelebb megint idekerülünk számítsák be nekem.--------------------------ELŐKELŐ BESZÉD A. napokban látogató érkezett egy színésznőhöz. Az uj szobalány bevitte a vendég névjegyét, majd kijött és azt mondta: — Tessék helyet foglani, a művésznő most öltözködik. — Mondja csak kedves — kérdezte a látogató — sokáig kell várnom? — Hát — felelte a szobacica — a művésznő csak nemrég kelt fel és egyenlőre még szekszepilben járkál. HASONLÓSÁG — Az ön fia rendelte ezeket a fényképeket, — mondja a fényképész az apának. — Nagyon hasonlítanak rá, — feleli az apa, miközben nézegeti a fényképeket. — És megfizetett értük? — kérdi tovább az apa. — Nem fizetett, — mondja a fényképész, — s itt a számla. — Ez is hasonlít rá, — feleli az apa s kifizeti a képek árát.-------------------------------■ A FOGFÁJÁS — Hová mész kérlek? — Egy filozófushoz, fáj a fogam. — És miért mész egy filozófushoz? — Mert a bölcsességfogam fáj. Hl
