Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-01-20 / 2. szám
1953 január 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL BETYÁR ELET (Folytatás) — Nem volt ideje szegénynek. Harmadnapra beküldtem hozzá a leányomat, hogy más kötelezvényt állítson ki; a leányom azonban épen a temetésére érkezett. — Meghalt! Ejnye az akasztófára való, de ki tudta kalkulálni a halála napját! — szörnyiilködték György ur! — Kövér ember volt, a guta ütötte meg, épen egy nappal előbb. Az örökösök pedig tudni sem akarnak a háromezer forintról. — És el is veszett? — El az utolsó krajcárig, pedig hát. nem is az én pénzem volt, hanem a Biró Ferié. No * 01 most már elmondtam öcsém, ami a szivemen feküdt, most már te is tudod mi a bajom; — kérlek hát: ne szaporítsd azzal is, hogy gátat vess ennek a házasságnak, melyet alig bírok összetákolni. Hidd meg csak ezen az egy utón bírok megmenekülni a becstelenségtől és a koldusbottól. Az éjjeli vendég Öi’eg hamva volt a mécsbélnek, szűk vüágánál alig látja meg az ember azt az öregaszszonyt, ki két kezébe hajtá le fejét az asztalra, mig lánya egy rokkának talpát rugdalva, közben olyan öreg könyüket sir, hogy kötényével föl sem bírja (szárítani hanem szabadjára folydogál le végig mind a két 01 cáján. Az öregasszony nem bírta el talán a fájdalom terhét, megdőlt a sok bajban az ősz fej* csendes álomba szenderedett, megálmodja szegény az Istennek jóvoltát, s nem bírja fölverni álmából lányának csöndes zokogása, ki, mig anyja ébren volt, beszivta magába a 'fájdalmat, s most, hogy az öreg oly mélyen elaludt, megeresztő a fájdalom útját. Körülöttük van a régi mindenféle házi bútor; mely úgy megszokott velük lenni, hahogy valamely darabot belőlők a szomszédba vinnének, még tán az a csuda is megtörténnék vele, hogy haza kéredzkednék. A kemény fa padok a falhoz támaszkodnak, szintén érzik, hogy most otthon vannak, mig; néha- napján ha lakodalomba kölcsön vitték, alig bírták a szomszédok megállítani a szokatlan helyen; fölöttük lógnak barnára föstött fogasról a kék tulipányos korsók, melyek legjobb helyen vannak ott fenn, mert az apjuk hajdanában abban tartott dugnivalót, hogy valamelyik gyermek utána ne bírjon mászkálni, ha talán a :szag fölütné az orrát. Még annál is fölebb, tiz-husz 'tányér szoronkodik egymás mellé, mintha félszemmel néznék azt a néhány cintányért, 'mely az elejére került a fogasnak, s olyan tisztára vannak dörgölve, hogy egyik a másikban meglátszik. Ott van két nyoszolya, belerakodott a ludtoll harminc esztendő óta; melyre ha visszaemlékszik az öregasszony, minden párnánál, vánkosnál eszébe jutott sok jó nap, — ki lakodalom, ki keresztelő, ki meg névnap volt, mikor tudniillik egy-egy jó vendégséggel a meghízott ludról lekapták a fehér tollat, s azóta csak meg volt a két nyoszolyában. Van ott még végtére egy pár kiválasztott szent kép is, . . . le (lenéznek a fairól a két bánkódóra, — szinte még azok is keserűbben néznek, mintha megérezték volna, hogy ez az összeszokott holmi másnap regigei szerteszét válik el; mert a házat a bennevalóval holnap dobra verik. — Ugyan miért? — kérdezi valaki. Majd azt is megmondom. II. Kezdjük elejéről a dolgot. Mig élt, a ház gazdája Tamási Pál, megsüvegelte az egész falu; mert akivel szemközt nézett, némelyik még két lábon is alig tudott előtte megállni. Régen volt ugyan, mikor a katonaságból hazaszabadult, de amit ott megtanult, úgy magába vette, hogy ahelyett, hogy maga kiszokott volna belőle inkább az egész falut ugyszól ván glédába dirigálta. Jó móddal lévén, két ízben :is megválasztották, hanem anynyii'a a rendre veszett az esze, hogy sokszor a kisbiró dolgát is elvégezte, s ilyenformán gyakran a rendetlent nem csak fenyegette, de azon álló helyben, jól helyben is hagyta. Azt ugyan senki sem bánta, ha máson történt meg ez a dolog, hanem Tamási Pál nem iigen válogatván az embert, utóbb az egész falut úgyszólván (megtapogatta; nehogy azonban Tamási Pálnak kedve kerekedjék a falun ismét végig járni, közakarattal árvák atyjának tették. Becsületnek ez is jó volt, és az elhagyottaknak jobb gondviselőjük nem is akadhatott. A falun meglátszott az istenáldás. Tamási Pál embert nevelt a gyerekből, ha keze alá került; s alig volt olyan esztendő, hogy egy vagy két párt ki nem házasított volna, — sí ekképen már rendes munkájává vált. Hol egyet, hol másikat hónapokig szemmel tartott, j mindenféleképen forgatván a ! dolgot, hogy ennek, vagy aman! nak melyik legyen párja? Mig ő az árvák ügyeit intézte j otthon felnőtt a lánya, még pedig olyan szép, hogy nem egy legény megágaskodta a tüskekerítést, hogy az udvaron meglássa. — Apjuk! —- szólt az öregasszony egy este, midőn az öreg hazajött. — Mi baj? — kérdé katonás I hangon a gazda, nem igen 'szoktatván rá a háznépet, hogy minduntalan kérdezgess é k ; mert azt elégszer megmondta, hogy neki egyéb dolga is van, minthogy karatyolni szóba álljon velük. Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 Inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára csak SO cent, postán 5 cent szállítási díjjal 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — «■■■■■■■aKHBaaBaKBBHBaBBBHBBSiBBBEanaaaKH — Bajnak nem baj, — szólt újra az asszony. — Ha nem baj, hát nyeld le a szót, van nekem mgs dolgom. — Jól van, jól. — nyughatatlankodék amaz, — de hát soha sem marad idő, hogy kenddel beszéljek? pedig felesége vagyok kendnek. — Ejnye, anyjuk! — mondja Szelidebben a gazda. — hogy eluntad magadat? hát furulyát vegyek elő, ugy-e? — Akarja a patvar, hanem ha időt hagyna kend a beszélge; tésre, egyszer majd nekem is jutna valami eszembe, hogy elmondjam kendnek. — ItL van ni! gondoltam i mindjárt, hogy azt akarod, JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 hogy a “hét ördögről” meséljek valamit, — hagyjuk azt anyjuk a gyerekeknek, — eredj ki dolgod után, nem érek rá, pénzt kell összeszámlálnom; mert a 'nyakamon nem hevertethetem, különben hallgatnám az árvák ordítását. — Hadd ordítsanak, boszankodék már az asszony. — Asszony, asszony; gondold meg mit beszélsz, nem félsz, hogy meghallja az Isten, amit beszélsz? — Bár csak kend hallgatna 'meg egyszer. — No hát mit akarsz, hadd hallom? — Azt akarom mondani, hogy kend ugyan beszegődött árvák apjának, de saját gyermekünket dolgáf.i egy szóval sem kérdi. — Nem vettem észre, feleségem, hogy baja volna, hisz olyan mint a makk; délben, este velünk eszik, — nem láttam, hogy a falatot nyögve enné, hát mi baja? — Nem is a hideglelésről beszéltem; hanem . . . — Mit, hanem ? . 7 . — Hanem, hogy . . . hát még többet is mondjak? (Folytatjuk)-------•-*§ $ &-•------A JÓTÉKONYSÁG — Mondd csak feleségem, mit jelent ez a tétel a kiadá sokról vezetett könyvedben, hogy 20 dollár egyházi célra? — Uj kalapot vettem, — mondja az asszony, — remélem nem kivánod, hogy a tavalyi ócska kalapomban járjak templomba. Megjelent ÉS Kapható a “KIS DONGÓ” 1953-evi NAFTÁRA
