Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-01-20 / 2. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 január 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK ERKÖLCSI BIZONYÍTVÁNY < ták mondani, hogy az ónodi Malonyai, zemplénmegyei fő­szolgabíró messze vidéken hi­res volt jó humoráról. Beállí­tott egyszer hozzá egy furfan­gos magyar, hogy kineveznék a vasúthoz, ha erkölcsi bizo­nyítványt kaphatna. A jegyző azonban nem akarja kiadni. — Bizonyára tett már kend rossz fát a tűzre, — felelte neki Malonyai. Az ember esküdözött, hogy dehogy- is tett. Szép sorjában lazonban kiderült mégis, hogy (bizony bajba keveredett már egyszer őkelme, valami öt bir­ka miatt, amit az ifigyei rá­fogtak és amiért a sátoralja­újhelyi törvényszék el is ítélte.! Nincs lelkűk hiába, a törvény­tartó uraknak Ujhelyen s meg­halt Mátyás király; oda az igaz- ‘ \ság, — bizony könnyen elkenik 'ma az ártatlan szegény em­bert. Az ember csak nem tágított­­az erkölcsi bizonyítvány irányá­ban, végre is Malonyai meg­unta a dolgot és ráirt a jegy­zőre, adja ki az írást, hogy Böczök Máté becsületes ember — öt birka hiányával.--------.-«í §9»-----—■ A KATONA ÁTKA Mikor az urak a tanácsból fölkelnek, mind okosabbak. De mikor tanácsba gyülekeznek és nem végeznek semmit, azt szok­katonának az átka van rajtok. Ez az ónodi katona várőrző vitéz volt és 1630-ban valami kérést adott be a vármegyéhez. Nemes Borsod vármegye urai igen sokáig tanakodtak a dől gon, de sehogyan sem tudván megegyezni, nem igazították el az ügyet. Ekkor átkozta meg igy az ónodi katona a tanácsbelieket; “Adja Isten, hogy mindenkor gyülekezzetek, és soha se végez­zetek!” _ (• “! VI­HAROM LÖVÉSRE NÉGYET TALÁLT Kevés ember volt olyan nép­szerű Székelyföldön, amig a románok meg nem szállták Er­délyt, mint Pé erfi Tamás, Szé­kely népe büszke volt az ő te­hetséges, lelkes székely írójára, Aki még Budapesten is meg maradt székely góbénak: úgy irt ,ugy beszélt, úgy gondolko­dott és úgy élt, mintha mindig ■a csíki havasokat, az udvar­helyszéki lankákat, Háromszék falvai", járná. A székelynél kéz-ELŐFIZETÉSI FELHIYÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer. — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 2 dollár 40 cent , félévre 1 dollár 20. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt elő­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tré­fás .történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereli s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerő­seiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17. Michigan A I Mellékelten küldök dollárt .... centet a Kis Dongó évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre |j szíveskedjék tovább is küldeni: — megindítani: Nevem: .......... I Utca, box: ................................................................. | v '' • Város: ....................................................... jl| Állam: .............................................................. Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. dődött és végződött nála az ember; különbnek tartotta a köröndi cserepet a meisseni porcelánnál, a fenyővizet a francia pezgőnél és szerinte a Mont Blanc szégyenkezhet a Hargita melle it, Páris kis­­miska Sepsiszentgyörgyhöz. vagy Székelykeíeszturhoz ké­pest és szentül meg volt arról győződve, hogy a legutolsó szej­­ke-vizes fuvaros székely góbé is különb ember a legelső ma­gyar grófnál, vagy angol lord­nál is. A jó békeesztendőkben a Pé­­terfi-asztaltársaság budapesti .góbéi minden évben jutalmat ,is tűztek ki a legjobb székely 'tanítónak, versenydijat pedig a Jlegjobb “célpuskázónak” és a legkülönb “góbéságra”. Egy ilyen “célpuska”-ver­­senyre maga Péterfi is lement valamelyik székely faluba. Mielőtt a verseny megkezdő­dött volna, a székelyek arra kérték Péterfit, hogy lőjjön előbb a célba, hadd lássák a legények, hogy mit tud Tamás apánk. Tamás apánk odasunyito'-á hát a tanítónak ravaszul (ra­vaszságban nem tagadhatta meg származását); — Aztán testvér, mielőtt 'kitűzöd a célt, a ceruzáddal lyukassz ki egy célpontot, hogy a többiek észre ne vegyék, mert nem maradhatok szégyenben íaz atyafiak előtt. Úgy is történt. Nagy büszkén állott hát ki lőni Tamás apánk. Háromszor lőtt, nagy akkurá­­rosan. S amikor a székely legé­nyek a célhoz szaladtak, majd elhültek a meglepetéstől: — Háromszor lőtt csak Ta­más apánk és mégis — négy­ezer talált. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó­ízű élcekkel mulattatni tud ja.- Ezt pedig könnyen meg­teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vic­ceket. második szivarját elszívta, kész is volt a tárca. Eötvösnek any­­nyira megtetszett a saját írása, hogy felolvasta aít a kis új­ságírónak is és önelégülten hozzátette: — Ez ám a szép irásmunka, öcsém, ugy-e?! És úgy igaz ám minden, mint ahogy megírtam. Mert senki úgy nem ismerte azt a vén különcöt, mint én.-----------^ §9»----------­ÉLELMES FIÚ — Mondd meg nekem, ho­­, gyan és mi okból lett Moha- I medbói, az egyszerű kereskedő­ből, próféta? j A fiú egy darabig töri a buksi fejét, aztán kivágja: i — Biztosan rosszul ment ne­­; ki az üzlet. Hevesi dalok SE­HOGYAN IRT EÖTVÖS KÁROLY Hideg tél van. az ablakon Ezerszám jégvirág, Amerre látsz, háborított Ez az egész nagyvilág. De szivünket melegíti. Hevíti a szerelem. Nem bánt minket a nagy hideg Ugy-e édes kedvesem? Gyere mellém álmodozzunk: Lesz még tavasz, lesz még nyár Virágos lesz majd a mező S dalolni fog a madár. Árnyas erdő selymes gyepén Megint megpihenhetünk Napsugárban, kéklő égben, Újra gyönyörködhetünk. Eötvös Káfolyhoz egyszer beálli .ott lapjának egyik mun­katársa és kérte, hogy írjon Myomban tárcát Loprestiről. — Hát az ki fia csikaja? Schse hallottam én Unnak hí­rét se. Kapcabetyár volt-e vagy képviselő? — Különc, vén ember volt Lopresti, — világosította fel Eötvöst az újságíró. — Hát én nem irok arról, ,nem is szeretek még írni se kü­lönc. vén emberekről. — Már pedig nekem azt az utasítást adta a szerkesztő, nem is ismerem őkéimét, meg hegy addig el ne menjek, ameddig meg nem tetszik .‘.mi a tárcát. Muszáj annak meglenni. — Muszáj? — Muszáj! Eötvös Károly erre nagy im­­mel-ámmal leüllt és mire a Mit nekem tél mit nekem hó? Kopár fák és csípős fagy? Amig édes szép kedvesem Mellettem, karomba vagy. Kék szemednek szép sugara Teremt nyarat szivemben. Akár tél van, akár nyár van Gyönyörűség életem. Nem vágyunk mi semmi másra, Elvagyunk mi kettecskén. Szórakozni el-eljárunk Hevesihez, te meg én. S Hevesinek Cafójában Mindig jó bort ihatunk. Odajárnak barátaink S velük együtt mulatunk. Hevesi Ferenc a Hevesi Cáfe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan

Next

/
Thumbnails
Contents