Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-01-20 / 2. szám

8-IK OLDAL

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

1953 január 20.

ÓHAZAI ANEKDOTÁK

ERKÖLCSI BIZONYÍTVÁNY < ták mondani, hogy az ónodi

Malonyai, zemplénmegyei főszolgabíró messze vidéken hires volt jó humoráról. Beállított egyszer hozzá egy furfangos magyar, hogy kineveznék a vasúthoz, ha erkölcsi bizonyítványt kaphatna. A jegyző azonban nem akarja kiadni.

— Bizonyára tett már kend rossz fát a tűzre, — felelte neki Malonyai.

Az ember esküdözött, hogy dehogy- is tett. Szép sorjában lazonban kiderült mégis, hogy (bizony bajba keveredett már egyszer őkelme, valami öt birka miatt, amit az ifigyei ráfogtak és amiért a sátoraljaújhelyi törvényszék el is ítélte.! Nincs lelkűk hiába, a törvénytartó uraknak Ujhelyen s meghalt Mátyás király; oda az igaz- ‘ \ság, — bizony könnyen elkenik 'ma az ártatlan szegény embert.

Az ember csak nem tágítottaz erkölcsi bizonyítvány irányában, végre is Malonyai megunta a dolgot és ráirt a jegyzőre, adja ki az írást, hogy Böczök Máté becsületes ember — öt birka hiányával.--------.-«í §9»-----—■

A KATONA ÁTKA

Mikor az urak a tanácsból fölkelnek, mind okosabbak. De mikor tanácsba gyülekeznek és nem végeznek semmit, azt szokkatonának az átka van rajtok.

Ez az ónodi katona várőrző vitéz volt és 1630-ban valami kérést adott be a vármegyéhez. Nemes Borsod vármegye urai igen sokáig tanakodtak a dől gon, de sehogyan sem tudván megegyezni, nem igazították el az ügyet.

Ekkor átkozta meg igy az ónodi katona a tanácsbelieket; “Adja Isten, hogy mindenkor gyülekezzetek, és soha se végezzetek!”

_ (• “! VIHAROM LÖVÉSRE NÉGYET TALÁLT

Kevés ember volt olyan népszerű Székelyföldön, amig a románok meg nem szállták Erdélyt, mint Pé erfi Tamás, Székely népe büszke volt az ő tehetséges, lelkes székely írójára, Aki még Budapesten is meg maradt székely góbénak: úgy irt ,ugy beszélt, úgy gondolkodott és úgy élt, mintha mindig ■a csíki havasokat, az udvarhelyszéki lankákat, Háromszék falvai", járná. A székelynél kéz-ELŐFIZETÉSI FELHIYÁS

A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer. — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 2 dollár 40 cent , félévre 1 dollár 20.

Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt előlapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás .történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereli s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre.

VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK

Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue,

Detroit 17. Michigan

A I

Mellékelten küldök dollárt .... centet a Kis Dongó

évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre |j szíveskedjék tovább is küldeni: — megindítani:

Nevem: .......... I

Utca, box: ................................................................. |

v '' •

Város: ....................................................... jl|

Állam: ..............................................................

Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni.

dődött és végződött nála az ember; különbnek tartotta a köröndi cserepet a meisseni porcelánnál, a fenyővizet a francia pezgőnél és szerinte a Mont Blanc szégyenkezhet a Hargita melle it, Páris kismiska Sepsiszentgyörgyhöz. vagy Székelykeíeszturhoz képest és szentül meg volt arról győződve, hogy a legutolsó szejke-vizes fuvaros székely góbé is különb ember a legelső magyar grófnál, vagy angol lordnál is.

A jó békeesztendőkben a Péterfi-asztaltársaság budapesti .góbéi minden évben jutalmat ,is tűztek ki a legjobb székely 'tanítónak, versenydijat pedig a Jlegjobb “célpuskázónak” és a legkülönb “góbéságra”.

Egy ilyen “célpuska”-versenyre maga Péterfi is lement valamelyik székely faluba. Mielőtt a verseny megkezdődött volna, a székelyek arra kérték Péterfit, hogy lőjjön előbb a célba, hadd lássák a legények, hogy mit tud Tamás apánk.

Tamás apánk odasunyito'-á hát a tanítónak ravaszul (ravaszságban nem tagadhatta meg származását);

— Aztán testvér, mielőtt 'kitűzöd a célt, a ceruzáddal lyukassz ki egy célpontot, hogy a többiek észre ne vegyék, mert nem maradhatok szégyenben íaz atyafiak előtt.

Úgy is történt. Nagy büszkén állott hát ki lőni Tamás apánk. Háromszor lőtt, nagy akkurárosan. S amikor a székely legények a célhoz szaladtak, majd elhültek a meglepetéstől:

— Háromszor lőtt csak Tamás apánk és mégis — négyezer talált.

A TÁRSASÁG KÖZPONTJA

lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tud ja.- Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket.

második szivarját elszívta, kész is volt a tárca. Eötvösnek anynyira megtetszett a saját írása, hogy felolvasta aít a kis újságírónak is és önelégülten hozzátette:

— Ez ám a szép irásmunka, öcsém, ugy-e?! És úgy igaz ám minden, mint ahogy megírtam. Mert senki úgy nem ismerte azt a vén különcöt, mint én.-----------^ §9»----------ÉLELMES FIÚ

— Mondd meg nekem, ho, gyan és mi okból lett Moha- I medbói, az egyszerű kereskedőből, próféta?

j A fiú egy darabig töri a buksi fejét, aztán kivágja: i — Biztosan rosszul ment ne; ki az üzlet.

Hevesi dalok

SEHOGYAN IRT EÖTVÖS KÁROLY

Hideg tél van. az ablakon Ezerszám jégvirág,

Amerre látsz, háborított Ez az egész nagyvilág.

De szivünket melegíti.

Hevíti a szerelem.

Nem bánt minket a nagy hideg Ugy-e édes kedvesem?

Gyere mellém álmodozzunk: Lesz még tavasz, lesz még nyár Virágos lesz majd a mező S dalolni fog a madár.

Árnyas erdő selymes gyepén Megint megpihenhetünk Napsugárban, kéklő égben, Újra gyönyörködhetünk.

Eötvös Káfolyhoz egyszer beálli .ott lapjának egyik munkatársa és kérte, hogy írjon Myomban tárcát Loprestiről.

— Hát az ki fia csikaja? Schse hallottam én Unnak hírét se. Kapcabetyár volt-e vagy képviselő?

— Különc, vén ember volt Lopresti, — világosította fel Eötvöst az újságíró.

— Hát én nem irok arról, ,nem is szeretek még írni se különc. vén emberekről.

— Már pedig nekem azt az utasítást adta a szerkesztő, nem is ismerem őkéimét, meg hegy addig el ne menjek, ameddig meg nem tetszik .‘.mi a tárcát. Muszáj annak meglenni.

— Muszáj?

— Muszáj!

Eötvös Károly erre nagy immel-ámmal leüllt és mire a

Mit nekem tél mit nekem hó? Kopár fák és csípős fagy? Amig édes szép kedvesem Mellettem, karomba vagy.

Kék szemednek szép sugara Teremt nyarat szivemben. Akár tél van, akár nyár van Gyönyörűség életem.

Nem vágyunk mi semmi másra, Elvagyunk mi kettecskén. Szórakozni el-eljárunk Hevesihez, te meg én.

S Hevesinek Cafójában Mindig jó bort ihatunk. Odajárnak barátaink S velük együtt mulatunk.

Hevesi Ferenc

a Hevesi Cáfe tulajdonosa

8010 W. Jefferson

Detroit, Michigan