Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-08-05 / 15. szám
2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 augusztus 5. Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) A császár szelid tekintettel nézte végig a gyermekeket. — Mit akartok? — szólt. — A császárral akarunk beszélni — mondá a fiú, bátran előlépve. ő volt a kisebbik, de ő a szószóló, mert ő a férfi. — Nos, én vagyok a császár. A fiú gyanakvó tekintettel vizsgálta, aztán igy szólt: — Igazán te volnál a császár? De meg ne csalj! Hiszen nincs a fejeden korona. Az uralkodó évek óta nem nevetett oly édesdeden, mint ezekre a szavakra. Nagy hatást várt, megszeppenést, térdreborulást, vagy valami effélét, ha fölfedezi magát s ime, hogy bánik vele a kis fickó! Lehetetlen ezen nem kacagni. — De ha mondom, hogy az vagyok. — Császár! — mondá most a fiú emelt hangon. — Add vissza az apánkat! — Apátokat? Hát kik vagytok ti, kicsikéim? — kérdé még mindig derülten. — Mi a Kovács Mihály huszárezredes gyermekei vagyunk. Add ide az apánkat! Borulat szállt a császár homlokára; ez a név a szivébe nyilallott. Vallásos lelkét önszemrehányás szúrta meg. Milyen hálátlanság tőlem! — gondolta. — Nem is kérdeztem, hogy annak a szegény embernek maradt-e családja? — Hogyan, ti a Kovács ezredes gyermekei vagytok? És honnan jöttök, hogyan jutottatok ide? A kis fiú értelmesen felelt: — Pozsonyban laktunk egyik távoli rokonunknál, ahová az apánk adott, mivelhogy már az anyánk meghalt. Iluska iskolába járt, én pedig otthon tanultam, apánk minden hónapban pénzt küldött értünk és vagy levelet irt, vagy eljött hozzánk. Most már se pénzt nem küldött, se nem irt, se nem jött, se nem üzent és ott, ahol voltunk Folinyi bácsinál és néninél, rosszul bántak velünk, hát összebeszéltünk, megszöktünk onnan és ide jöttünk hozzád, hogy az apánkat add vissza nekünk. — Szegény gyermekek! — mondá a császár elszörnyüködve. — Ilyen messzire eljönni! És persze pénzetek se volt? — Iluskának arany fülbevalója volt, amit eladtunk. A császár tekintete önkéntelenül a leányka fülecskéjére esett, mely piros volt a hidegtől, mint a mályvarózsa. Igen meghatotta az ijedelemmel és feszült várakozással rátekintő szép szeme. Úgy rémlett neki, mintha az ég két csillaga nézné őt. Egy percig habozott, mit feleljen. Igen, a száz császár ivadéka habozott a két tépett ruháju gyermekkel szemben. Kereste a szavakat, formát a i ósághoz, mely a szivéből kibuggyant. — Apátokat, amennyire lehet, visszaadom, kedves kicsikék. Én gondoskodom rólatok helyette. Intézkedjék, Kolowrat, hogy a gyerekek jó lakást, élelmezést, jó ruhákat és jó gondozást kapjanak itt a kastélyban, addig is, mig a továbbiak iránt határozok, ön pedig, Akii, elutazik holnap Pozsonyba és kimeritő jelentést tesz nekem a gyermekek körülményeiről. Legyen ez a császár privátügye, melyről csak mi hárman tudunk. Kolowrat meghajtotta magát. — Fölséged a föld legnemesebb uralkodója. — És apánk? — kérdé a fiú makacsul. — ő most nagyon messze van — nyugattá meg Kolowrat. — Egyelőre mondjatok köszönetét ő felségének és j érték velem. A lányka kecses pukedlt csinált és ránézett a császárra. — Köszönöm, fölséges császár. A fiú csak a kalapját emelintette meg. — Hát te mért nem köszönöd meg az ő felsége jóságát? — feddette meg Kolowrat gróf. — Ha nagyobb leszek, megszolgálom neki — felelte a fiú. A császárnak tetszett a férfias szó. Kedvteléssel nézett a távozó fiú után. — Ezt a fiúcskát, katonának neveltetem, Akii. Azt hiszem, jót tesze vele akkor. Az apja is az volt, derék katona volt. Oh, Akii — sóhajtott fel azután — olyan jó érzés jót tenni, olyan nagyon jó érzés, de... (gondolkozott kissé, megmondja-e, amit akart, és azt találta, hogy ilyen hü és csekély ember előtt, mint Akii, kiegészítheti a gondolatát) — de -okba kerül, Akii. Azért csak ritkán tehetünk jót... Egy császár is kénytelen takarékoskodni a jótettekkel. Lássa, az Isten se tesz mindenkivel jót. Ha jól meggondolom, hát még velem sem. A Kovács-gyerekek a laxenburgi kastélyban maradtak s mikor két nap múlva ott látta őket játszadozni Ferenc császár a tó körül, finom ruhákba öltöztetve, elcsodálkozott, milyen csinosak s előkelő tartásuak s azután maga is beállt a játékba, elkérte a horgászóbotot Iluskától s addig el nem mozdult, amig nem fogott neki egy pontyot, — amit külön kellett megsütni a szakácsnak vacsorára. Akii is megérkezett Pozsonyból és referált a gyerekekről, hogy az ezredes után nem maradt semmi vagyon; a gyermekeket Pozsonyban neveltette egy uhokatestvérénél és a fizetéséből küldött a tartásukra, de hogy most már két hónap óta nem érkezett pénz, kezdték a gyerekeket elhanyagolni, sőt még verni is. A császár elhatározta, hogy a gyermekekre ő teszi rá a ke: zét, a fiút a bécsuhelyi katonaiskolába küldi, a leányt pedig elhelyezi egy bécsi nevelőintézetben s ha megnő, férjhez adja és hozományáról gondoskodik. — Mindezekkel pedig önt bízom meg, Akii, gondoskodjék mindenről, mintha ön volna az atyjok s ha szükségesnek tartja, tegyen nekem esetenkint jelentést. A kiadások azon a címen szerepeljenek majd az udvari költségvetésben: “A császár pártfogoltjai.” Akiinak tetszett a megbízatás; nagy lelkiismeretességgel végezte s minden héten meglátogatta Iluskát az intézetben, megrakodva az udvari cukrász nyalánkságaival s minden hónapban Gyurit a kis katonát, akiről sok dicséretest és jót újságoltak a professzorok. Pompás fiú. Nagy jövője van. Remek egy katona lesz belőle. Egyszer egy évben, karácsonykor személyesen is megjelenhettek a Burgban, amikor a császár elbeszélgetett velők s megajándékozta őket holmi apróságokkal, amiket a Jézuska hozott. Akii ezalatt mind benfentesebb lett a császárnál, úgy hogy már a politika menetére is befolyást kezdett gyakorolni és Stadonnak nem egy ked. véne eszméjét vagy tervét hiúsította meg valamely szúrós észrevétellel. (Folytatjuk.) .--------------------------— Csak egy hete nős s már megverte a feleségét, — mondja a biró, — egyhónapi elzárásra Ítélem. — De biró ur, csak nem akarja elrontani a mézesheteinket?--------<«£§•»-------EGYEZSÉG — Hát Zsiga, mondd csak: elvennél te engem feleségül? — incselkedik a gazdatiszttel a földes ur lánya. — Már hogyne venném el. Hiszen már félig meg is egyeztünk. — Hogy-hogy. — Hát úgy, hogy én már akarom; ha a kisasszony is akarja, megvan a lakodalom. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, ^ n r r» tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára............... vi.Oll Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.
