Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-02-20 / 4. szám

I

2-IK OLDAL

KIS DONGÓ — CLEAN FUN-1953 február 20.

Kis Dongó regénye

A NEMES BOSSZÚ

(Folytatás.)

X

Manlius ott maradt Carinust mulattatni, megtanitá a táncosnőket az indus bayadérek szemfényvesztő forgásaira, a sipos gyermekeknek dalokat furulyát s verseket szavalt és felköszöntőket mondott.

Carinus egyetlen vacsora alatt százféle sok mindent ajándékozott a mindenkitől irigyelt uj kegyencnek, s midőn meghalla 'tőle, hogy a teuton nők bizonyos szappan nemével halványítják hajfürtjeiket borostyánkő-sárgára, megígérte Manliusnak, hogy kinevezi őt galliai fővezérnek, hogy neki ily szőke hajt adó szappant kíildhessen, mely akkor a római előkelő világnál a bolondulásig divatban volt.

A tobzódás későig tartott. Ott künn ugyan még csak délután volt, de aki azt nem tudta, hogy a vacsora reggel vette kezdetét, azt hihette, hogy éjfél után az idő.

Carinus kiönté a földre az ivókürtben maradt bort, annakj eléül, hogy valaki egészségéért iszik, s azzal Manliusnak nyujtá azt.

— A szép Glyceria egészségéért!

— És a tiedért Carinus, viszonozta Manlius saját tülkét adva vissza.

— Manlius! szólt Carinus lángba borult arccal: tudod-e, hogy én Glyceriának már egy férjét megölettem?

— Jól tevéd Carinus, csak így lehettem én második,

— Dr tudod-e. miért öleltem meg őt?

—Mert féltette nejét tőled. A bolond! Kát azért teremték az istenek a napvilágot, hogy valaki elfoglalja azt, s másoknak ne adjon belőle? Rablók, tolvajok, kik egy szép nőt kilopnak a világból, s azt kívánják, hogy azt kivülök senkinek se legyen szabad szeretni.

— Manlius! Különösen járhatnál, ha szavadon foglak. Tudnod kellene, hogy én nődet lángolón szeretem.

— Az a te dolgod Carinus. Zár alatt nem tartom őt. Mindenki hozzá férhet.

— Könnyű nagylelkűt játszanod. Elég zár ő önmagának. Mig egy intésem elég arra, hogy százezer férfi remegjen előttem, minden hatalmam kevés, hogy ez egy asszony szeressen.

— Pedig szeretni tud ez aszszony! Hej tudom Carinus, hogy ha estenden megnyílnak előttem ama csendes kapuk, miket te csak zárva szoktál látni, örömest megcserélnéd velem trónodat, hogy annyi ideig bitoroljam azt nevedben, amennyi ideig te a vőlegényi jogot az én nevemben.

Carinus, mint a villanytól felrázott, ugrott fel helyéből.

— Szavadon foglak. Te ülj trónomon, parancsolj nevemben szolgáimmal, országaimmal, ölesd meg kegyenceimet, forgasd fel Rómát s üritsd ki

AMERIKAI NYELVMESTER

Kiválóan alkalmas magántanulásra. az angol nyelv elsajátítására. mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is.

I. része: Az angol nyelvtan.

II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból.

III. része: Angol-magyar szótár.

IV. része: Magyar-angol szótár.

Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése.

Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és utbaigazitások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben.

A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, (- rv

tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára............... & . «3 U

Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN

Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez.

Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.

kincstáraimat, és csak menyegzői kamarád kulcsát add nekem.

— Az alku áll. kezet rá. Adjatok irlapot és stylust. Halld, mit irck Glyceriának és küldd el lakába: ‘Szerelmem istennője! Ma nálad töltöm az est és reggel közti órákat. Szivem vigasztalásodat óhajtja. Homlokomnak fájdalmat okozott a cypruság, a te rózsakoszorud oltsa el annak lángját. Midőn az estcsillag, a szerelmesek fénye kigyullad, oltsd el mécseidet, hogy ha köny talál szemeimben lenni, azt meg ne lásd, csak csókjaimat érezd. Mig a hajnalcsillag ismét kisüt, nálad leszek és boldogságomban. Epedó férjed Manlius.” — Küldd el egy szolgádtól e levelet, s fogd e gyűrűt, az ajtónál ezt mutatva, be fogsz bocsáttatni, Glyceria hölgyei elvezetnek odáig, ahol ő fog várni.

Carinus szomju epedéssel leste Manliusnak minden szavát, ki hidegvérrel nyujtá át neki a gyűrűt és levelet Reszketett és szólni nem tudott. Egy szolgának inte, hogy vigye Manlius 'iratát Glyceria lakába.

Az udvaroncok bámuló suttogással bújtak össze.

— Minő boldog- ember vagy te Manlius, suttogá a poéta az uj kegyenehez hajolva. Miért1 nem birok én oly szerencsével' mint te, hogy Glyceria szerel- ] mét bírhassam, és oly hidegvérrel, mint te, hogy azt ma-: gamtól el tudjam vetni.

A szolga nem sokára visszajött Glyceria levelével, melyet Manliusnak hozott.

Manlius a császárnak nyujtá át azt.

— Neked szól ez, olvasd.

Carinus remegő kezekkel

göngyölé fel az irattekercset s kápráző szemekkel olvasott:

— “Manlius! soraid reszketnek kezemben. Ezer érzelem forr szivemen keresztül, aggodalom, vágy, szent irtózat és őrült szerelem. Bübáj alatt szenvedek, óhajtom, hogy ne jöjj, de ha jösz, nem tudom magamat védeni ellened. Erőt is vágyat érzek magamban, rám szakasztani az egész világot, de egy lehelletedre tlvész minder, erőm, nyomorult nő vagyok, aki szeret, és szerelmében eszét veszti. Oh maradj el! — Glyceria.”

— Ez azt jelenti, hogy “jöjj”, mondá Manlius hanyagul vetve magát félkönyökre fekhelyén.

Carinus kocsiját parancsolá lé, melybe szolgái beemelték.

— F.zt még senki sem tévé, suttogá irigyen a borbély, hogy menyasszonyát elcsábítsa másnak.

— Te addig Róma ura légy, szólt Carinus Manliusnak. Hivasd nevem aláíróját, amit parancsolsz, az az én parancsom. Uralkodjál országomon.

— Mennyországomban te.

A szolgák vállaikra emelték az arany kocsit, behúzták bibor

JOHN K. SZŐLLŐSY

Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban

8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353

függönyeit, s eltávoztak a császárral.

Az udvaroncok reszketve állottak alázatos arcokkal Manlius körül, kit császári őrült Szeszély egy órára a világ urává tett.

Manlius végighevert a császári heverő párnáin, kiszemelte az udvaroncok közül azt, aki legjobban reszketett tekintete előtt, s maga elé inté.

Marcius volt az, a borbély.

— Te a seregek vezére vagy? kérdé tőle Manlius.

— Igenis, felséges császár, hebegé az ájtatos szemforgatással.

Manlius nevetett.

— Tehát csakugyan császárnak nézesz engem. Ha császár volnék, most lenyakaztatnálak. amiért arcomat kigunyolád; nevezz jóbarátodnak. Én ismerem érdemeidet.

— Oh uram!

— Jól ismerem, és megjutalmazom. Te hozzá vagy szokva a vérbocsátáshoz és így jó katonának kell lenned; ügyesen rendezed a hajfürtöket, ami hadvezért tehetségedre mutat, s nyugodt vérrel tudod az arcból kiszedni a szőröket, ami részrehajlatlanságod és szigorúságod tanúsítja. A keleti hadsereg vezéreivel Numeriánnal és Diocletiánnal nem vagyok megelégedve; téged kinevezlek e hadseregek parancsnokává. Azonnal indulsz Tliraciába. írnokom! ird az okirat alá nevünket.

Maicius szédelgett a ráhalmozott kegytől.

(Folytatjuk)

A BÁRBAN

— Barátom, nézd mennyi nő van ebben a bárban.

— Ez egy bár? Ez egy természetellenes helyiség.

— Miért?

— Mert itt a tyúkok ülnek ■?s a kakasok költenek.

SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT.

ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor megfizeti.