Kis Dongó, 1952 (13. évfolyam, 2-24. szám)

1952-12-20 / 24. szám

2-IK OLDAL

KIS DONGÓ — CLEAN FEN

1952 december 20.

Kis Dongó regénye

A NEMES BOSSZÚ

(Folytatás.)

— Jusson eszedbe, hogy ke-i resztény nő vagy, mondá, ra-j vaszul nézve a tőr után, hogyj azt egy merész szökéssel kira-1 gadja a nő kezéből.

— De • római nő is vagyok! kiáltá Sophronia, eszébe jutva testvére szavai, s mint a villám, oly sebesen döfte önszivébe a gyilkot.

Biztos kézzel döfött. Markolatig hatolt az szivébe.

Egy perc alatt összerogyott és meghalt, utolsó mozdulatával öltönyredőit igazitva, hogy holtában se lássák szentségtelen tekintetek.

VIII.

Atya és férj ezalatt hiába keresték eltűnt kedvesüket.

Kérdezősködniök csak titokban lehetett, mert nyilt védelem Sophronia számára nem volt.

Mesembriust rég nem látták már Rómában, s mindenkit meglepett, midőn a tekintélyes férfi ismét megjelent a fórumon, elefántcsont-mankójára támaszkodva, s minden lépés után megpihenve.

— Ah jó öreg, te oly ritkán láttatod magad Rómában, szólitá meg egy illatos piperkőc. Mióta Probus meghalt, irmagul sem látunk.

— öreg vagyok már és beteges, jó Pompejanus. Lábaim alig mozognak, s rád nem ismernék, ha nem szólsz, úgy elromlottak szemeim.

— De hát miért nem tudsz Rómában lakni?

— Látnád csak azokat a szép répákat, amiket kertemben termesztek, nem hivnál Rómába. Nem érdekel már ily öreg embert- más, mint barackoltványai.

E percben egy követ érkezett; a capitoliumból s súgva mondá Pompejanusnak:

— Carinus letette a bibort, testvére Numerián javára.

Mesembrius néha oly jól hallott, hogy a suttogás sem kerülte el.

— Mit mondái? kiálta élénken. Carinus leköszönt, s Numerián lesz a császár? Vizát, Vivát!

— Te ismered Numeriánt?' Minő ember ő? kérdék aggodalmas arccal az udvaroncok.

— Minő ember? Egy hős, egy római, ki alatt újra fognak kezdődni Róma arany évei, újra kisüt a dicsőség napja ránk, Numerián folytatni fogja azokat. Mi mindnyájan ott leszünk. Oh, az ragyogó korszak lesz újra. Magam is lóra ülök, s ott leszek, ahol minden becsületes embernek lennie kell, nem vagyok én oly vén, hogy a csatában meg ne halhassak.

Az öreg lelkesülten, egészen magán kivül szónokolt, s többé Dem támaszkodék mankójára, s egy ismerősét, ki a Capitolium felől jött, száz lépésnyiről megismerte. Quaterquartus volt az, a jós.

— A Capitoliumból jösz Quaterquartus? nos? nos? mi hir?

— Megjövendölöm, mondá a jós nagy tekintéllyel. A tanács

AMERIKAI NYELVMESTER

Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására. mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is.

I. része: Az angol nyelvtan.

II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből yett példákból.

III. része: Angol-magyar szótár.

IV. része: Magyar-angol szótár.

Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése.

Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és utbaigazitások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben.

A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, m n c rj

tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára .......... «P , D U

Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában

7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN

Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez.

Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.

nem fogadá el a lemondását,! is kényszerité a halhatatlan Carinust visszafogadni a bibort.

Mesembrius egyszerre mankójára dűlt.

—-Jaj lábaim! oh a köszvény mind a két térdemben! Mit is beszéltem én bolondos öreg? Én lóra ülni? bárcsak a zsölleszéken tudjak megülni. Ilyen bolond az öreg ember. Hogy mennék én a harcba, mikor oly rosszul látok, hogy az ellenséget meg nem tudom különböztetni a jó baráttól. Nevessetek ki jó barátaim, nevessétek ki az ilyen bolond öreg embert. Oh lábaim . . . S nagy nyögve tovább vánszorgott ismét. Útjában összetalálkozék Manliussal.

— Nem tudtál még ki semmit? kérdé Manlius.

— Holnap erővel betörök Carinushoz. És te?#

— Én megyek fölkeresni Glyceriát.

— Megöld, mielőtt szóhoz engednéd jutni.

— Ne félj. Ha varázshatalommal birna is, meghal. Holnap Carinus előcsarnokában találkozunk. Kard legyen nálad, is.

Manlius a kúthoz indult.

Triton szobra előtt ott ült a vén nő, ki a gyűrűt adta neki. Amint Manliust meglátta. fölkelt és eléje ment.

— Nálad a gyűrű, uram? kérdé.

— Lássad.

— Akarsz követni?

— Azért jöttem.

— Négy nap óta váriak itt. Miért nem jöttél hamarább?

— Az öröm sohasem késő, monda keserűen Manlius s engedé magát vezettetni kerteken, álutakon, fedett folyosókon keresztül, mig vezetőnője, egy kis érckaput kinyitva, egy egészen sötét sikátoron át, kézén fogva, egy kerek oszlopos terembe vivé, mely világát egyetlen, a tetőn levő kerek ablakról nyeré.

Itt a nő eltávozott, úrnőjét hivandó.

Manlius körültekinte. Egészen mást képzelt ő magának egy római delnő teremében. Jaspis oszlopokat, keleti virágokkal befutva, szökőkutat ró zsavizből, frivol szerelmi jelenetek képeit, buja kenőcsök illatával átfült légkörit, bibor nyugágyakat, ezüst tükröket. Mindezek helyett egy hideg, magasztos, templomszerü teremben látta magát, melynek falain hősök és csaták nagyszerű képei diszlettek, a közepén nem volt más, mint egy vén kopasz férfi márvány mellszobra. — Talán nem is Glyceria lakik itten? gondolá magában, midőn háta mögött nevét hallá kimondatni.

Megfordult. Egy magas, halavány nő állt előtte, egyszerű hófehér ruhában, melynek redői egész nyakáig s kezefpjéig fedezték termetét. Ez nem a .szerelmi kalandok pongyolája. Ámde ez arc még kevésbbé volt iszerelemre hivó. Szomorú, csüg-JOHN K. SZŐLLŐSY

Az egyetlen magyar temítkező és okleveles balzsamozó Detroitban

8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353

geteg, emésztő' bánat minden vonásain, mely rozsdája a szépségnek.

Manlius megismeré benne Glyceriát. Vére lázongva tódult agyába, keze kardmarkolatát szoritá. De nem akaTta őt igy megölni, azt hivé, ez is csak egy fogása a csábnak, melynek kitanulásában e nők nagy mes. terek. Nem ölheté meg őt ily szomorúan, be akarta várni azon pillanatot, midőn szerelméről fog szólani, hogy a legelső epedő imosolyért szivébe üthesse kardját.

A hölgy fejét mélyen lehajtva megállt három lépésnyi távolban Manliustól, a alig hallhatóan rebegé:

— Későn jövél. Nagyon későn.

Manlius elfojtott dühvei felelt.

(Folytatjuk)

JÓKOR

— Mikor ismerted meg a feleségedet?

— Sajnos, már csak akkor — feleli szomorúan a férj — miután elvettem.---------•-s-5'ife----------GYENGÉDSÉG

— Jobb lesz. ha nem gorombáskodik. mert igaz, hogy én nem szoktam verekedni, de azért történhet csoda.

— Fenyegetőzik?

— Eszemben sincs, de azért jó lesz ha vigyáz, mert könynyen megtörténhet, hogy arcával neki szalad az öklömnek, annak azután igazán nem én leszek az oka, ha majd igy alaposan megüti magát.--------------------------LAPKÉPYISELŐKET az ország minen vidékén felveszünk. írjon a feltételekért.

SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT.

ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor megfizeti.

/