Kis Dongó, 1951 (12. évfolyam, 7-23. szám)

1951-06-20 / 12. szám

1951. junius 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL Kis Dongó regénye ZÁLOGBA TETT LEÁNY (Folytatás) — Hát. hiszen nem vagyok tolvaj. Csak nem veszek el olyan sok pénzt nagy semmi­ért. — Micsoda? Hát magának öt forint olyan nagy pénz? — Hát hogy ne? — Ez a gyönyörű haj pe­dig: nagy semmi? — Az bizony. Nekem csak bajom van vele, mert minden­nap meg kell fésülni, meg be kell fonni. Ha ingyen kérte volna, levágtam volna mind­járt: tessék! — Az Istenért, meg ne tegye azt Zsuzsika! Hisz az magá­nak a szépségét emeli. — Hát mire való nekem ez a szépség? Az a nagy haj? — Mirevaló? Mire való? Hogy bámulják, hogy ünnepeljék. — Az ám, hogy Romosz uram megcibálhassa. — Hisz nem Romosz uram­ból áll a világ. — Nekem bizony csak ab­ból áll. • — Az a maga hibája, Zsu­zsika. Lássa, ha én rám bizná a dolgát, én elszerezném ma­gát itt akár milyen házhoz szobaleánynak, ahol mindjárt kapna öt-hat forintot hónapon­ként, a mellett jó kosztot, min­den reggel meg ozsonnakor te­jes kávét. — Ivott már maga kávét? — Azt sem tudom, mi fán terem? — No megálljon. Itt lesz “prima” mihelyt kikapom az ösztöndijat, azonnal hozok ma­gának a kávéházból egy porció kávét. Romosz uram köhögése hangzott: abba kellett hagyni az érdekes beszélgetést. Prímában csakugyan szavá­nak állt Cselleng ifjur s dél­után, mikor Romosz uram ki­húzta a lábát a házból, elhoz­ta a Kétpisztolyból az egy por­ció kávét, két vajaskiflivel együtt Zsuzsikának, amit az nagy unszolásra bevett az ab­lakon: “nincs-e ebben valami, amitől megbolondulok? “Nin­csen abban, lelkem, egyéb, mint cikória. De azt megval­­lá Zsuzsika, mikor az üres szil­két visszaadta az ablakon át, hogy ennél valami paradicso­mibb élvezetben soha nem ré­szesült. . — No látja. Ha az én taná­csomat megfogadná, hát min­dennap kétszer volna benne része. Én már beszéltem is az-* Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VI ne wood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 zal az excellenciás asszonnyal, akivel — tudja már, hogy olyan jó lábon állok. Áldott jó lélek. Soha annál a szoba­leány se ruhát, se cipőt nem vesz magának: ami az asszony­ságnak nem tetszik, azt mind annak ajándékozza. Aztán 8 forint bért fizetne magának. Lelkem, fia azt minden hónap­ban a takarékpénztárba teszi, egy esztendő alatt száz forint­ja lesz egy csomóban. — Száz forint! Jézuskám! Hát aztán mit csinálnék én száz forinttal? — Tudnám én, hogy mit csi­nálna vele? szólt körülborzol­va a sürü haj bozótot a fején Cselleng ifjur. — Hát én esz­tendő ilyenkorra elvégzem a kurzust, s ha letettem a vizs­gát mester leszek. Ha mester leszek, magam nyithatok üzle­tet. — A főnökömnek minden kuncsaftját elcsapom a kezé­ről. — No, no! — De bizony elcsapom. Mert én az újabb kor tudományos magaslatán állok, ő pedig még most is a régiben tesped. Még Most is angol kulccsal huzza a fogat, hogy a keze alá ke­rült páciens az eget is bőgő­­hegedünek nézi. Én pedig már megtanultam a kloroformmal való gyógykezelést, ami mellett csupa gyönyörűség a foghú­zás; — de érteni kell hozzá, mert holmi ügyetlen ember úgy elaltathatja vele a pá­cienst, hogy a másvilágon éb­red fel. Én pedig tudok vele bánni. — Hanem hát csak egy nagy bajom van. — Mi az? — Az, hogy az üzlet nyitha­­tásért száz forint taksát kell. letenni, én pedig nem állhá­­tok be szobaleánynak, hogy a béremet félrerakjam; amit ke­resek, azt megeszem. — Hát ugy-e az kellene, hogy én adnám oda magának az én száz forintomat, ha len­ne? — De nemcsak a száz forint­ját, hanem magát is, szép Zsu­zsika “kisasszony.” Mert ha én mester lehetek, esküszöm, hogy maga lesz az én mester­­ném, nem más! — Menjen már, ne bolondoz­zon! — Amilyen igaz, hogy Csel­leng Náczi a nevem! Itt a ke­zem. Esküszöm rá. S elhozom a jegygyűrűt a jövő vizsgán. Hagyja már itt egy kicsit azt a szép kacsócskáját, hadd ve­szek mértéket a kis ujjárói. A bolondos legény a szájával vette a mértéket. Zsuzsika nagyot sóhajtott. — Hjah! mindebből hát nem lesz semmi. Én nem hagyhatom itt Romosz uramat; mert az anyám adott ide: ő viselte a gondomat. Az volt nekem, ami az apám. El csak nem szökhe­­tem tőle. Nem is szoknám én meg, hogy másnál szolgáljak. Ide vagyok már én szokva. Azért, édes kincsem, soha se leszek magának felesége. Romosz uram jött köhögve, Zsuzsika becsapta az ablakot, Cselleng ifjú átkullongott a túl­só oldalra, s azután az üzlet küszöbéből köpködött ki az ut­ca közepére. * Cselleng ifjur ez napságtól fogva egészen megváltoztatta az ostromtervet. El kezdte ke­rülni a kis szomszéd leányt. Nem járt át hozzá délutánon­­kint, ellenben a hány szép le­ány végighaladt az üzlet előtt, azokat mind igen nyájasan üd­vözölte, mintha mind jó isme­rőse volna s ha akadt olyanra, aki szóba állt vele azzal nagy pajkos enyelgést követett el. így akart féltékenységet feléb­reszteni Zsuzsikában. Ha néha napján át vetődött is az átelleni házba, csak azért tette, hogy eldicsekedjék vele: ezt a szép muskátli virágot melyik szép kisasszony tűzte a gomblyuká­ba? Mikor meg épen eljött a tél, farsang volt, mulattak az emberek: olyankor kiállt Csel­leng ifjur a mühelyajtóba na­gyokat ásitani s ha észrevette Zsuzsika arcát az átelleni ab­lakban. csak úgy magas lóhát­ról kiabált át hozzá: “Ugyan disznó jól mulattunk az éjjel megint a bálban! Ott volt az­tán sok szép leány. Kivilágos kivirradtig kinyúltunk. Tele vagyok kotillion ordóval!” Fel is tűzött egy-kettőt, olyan volt vele, mint egy herceg. Hát bizony Zsuzsikát nem vitte senki a bálba. Minek is vitte volna? Petrezselymet árul­ni? De miben is vitte volna? MOLNÁR JANOS Magyar Temetkezési Intézet LEE M. WINNER, temetésreildezo 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 Abban a kopott moldon roko­lyában? — Nálunk csak Tollasbál jár­ja! szokta visszafelelni a szom­szédnak. S ez is méltatlan di­­csekedés volt tőle: mert ilyen­ben Zsuzsikának nem volt ré­sze. (Folytatjuk) A RAVASZ FÉRJ — Olgám, öltözz fel szépen, vendéget hívtam vacsorára — mondja a férj feleségének. — Te mamiasz, — förmedt rá a felesége — pont ma hívsz vendéget, mikor nincs is va­csora, mert a szakácsnő rossz hangulatban van, a kis fiunk lázas beteg, én se érzem jól ma­gam és a mama is eljön? — Épen azért, — vigyorgott megelégedetten a férj — az a szerencsétlen ugyanis nősülni akar, legalább megismeri a há­zasélet gyönyöreit. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize­tési dijat lejáratkor meg­fizeti. 'yj 1 MAGYARORSZAG LEGSZEBB DALAI nagy 64 oldalas 9V4X12 V4 inch nagyságú album 29 MAGYAR DAL KOTTÁJA. ÉNEKRE ÉS ZONGO­RÁRA. MAGYAR ÉS ANGOL SZÖVEGGEL, GYÖ­NYÖRŰ KIÁLLÍTÁSBAN, FINOM PAPÍRRA NYOM­VA, A NYOMDAIPAR REMEKE. Ara $1.50, postán 10 cent szállítási díjjal $1.60 Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Ave. — Detroit 17, Michigan. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
Thumbnails
Contents