Kis Dongó, 1951 (12. évfolyam, 7-23. szám)
1951-06-20 / 12. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1951. junius 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK A CSÁSZÁR BORBÉLYA II. József császár Magyaror.szágban utazva, bement egyszer Kassa városába. Senkitől sem ismerve érkezett oda. Egy fogadóban szobát nyittatott magának, azonnal tükör elé ült és borotválkozni kezdett. A fogadómé kíváncsian közeledett feléje, s gyanítván, hogy nagy ur a vendége, ezt kérdezte: — Ugyan, édes uram, kérem szépen, nem mondaná meg nekem, hogy miféle szolgálatban áll maga a császárnál? — Édes lelkem, — felelt a császár mosolyogva, — biz a császár ő felségét néha borotválni szoktam. A ZSEB Kehidán laktában Deák volt a környék bölcse, patriárchája, tanácsadója, noha még akkor nem volt “öreg ur.” Ha Pestre jött, soha sem hiányzott a sok megbízás. Egyszer egy barátja kérte: — Kérlek, vidd föl ezt a négyezer forintot Pestre s fizesd ki helyettem, legalább megkímélsz egy utat. — Add ide. Deák estefelé érkezett a fővárosba s a színházba ment. A négyezer forint egy tárcában volt, s a kabátja oldalzsebébe tette s mellé dugott egy aznapi hírlapot. Színház után haza menve, nyúl az oldalzsebébe s keze kiszaladt egy széles lyukon. Se pénz, se újság. Valami gazember a tolongásban kimetszette a zsebét. Képzelhető, hogy nyugtalan éje volt. Négyezer forint nem csekélység, s még rosszabb, hogy barátja, megbízását (egy kötelezettség lerovását) nem teljesítheti. De beletörődött végre is a veszteségbe s bevarratta a kabát lyukát. Reggel aztán veszi föl a kabátot, s érzi, hogy abban valami megüti a láb ászárát. Odanyul, hát érzi a tárcát. Vizsgálja a zsebét. Hát alál lyukas. Elnevette magát: — No az a gazember meg-, járta! A tárca lecsúszván a( lyukon, ezért a tolvaj csak egy újságot lophatott. Sokszor elmondta barátainak e történetkét, mint a sors különös játékát, hozzá téve, hogy: * I* — Néha jó a lyukas zseb is. VIEREK, A HENTES József császár idejében élt Bécs városában egy Viereck ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer. — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 2 dollár 40 cent , félévre 1 dollár 20. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üditő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereli s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17. Michigan Mellékelten küldök dollárt centet a Kis Dongó ...... évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíveskedjék tovább is küldeni: — megindítani: Nevein: .. Utca, box: Város: .... Állam: ..... Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. nevű hentes. Cudar goromba ember, és nagy gyűlölője a magyaroknak. A bécsi magyar deákoknak már rég fájt a foguk erre a mérges hentesre, hogy bosszút állhassanak rajta. Az alkalom végre megjött. József császár egyszer elrendelte, hogy aki naplemente után a belvárosban akar menni, tartozik a nevét megmondani a kapuk őreinek. Viereck uram egy nyári délután kint borozott valahol a Práter tájékán, és estefelé aztán nagy méltósággal ballagott haza a városba. Mikor két mázsás alakja föltűnt a kapu táján, a lesben álló magyar deákok közül egy besietett a kapun, és oda kiáltott az őrnek: — Eineck! — Jól van, mehet, — mondta az őr. És beleírta a nevét a könyvébe. Alig teszi le a tollat, ott terem egy másik fiatalember, és bediktálja, hogyan hívják: — Zweieck! Az őr elmosolyodott a véletlen találkozáson: — No csak siessen, ott megy Eineck, még utolérheti. Zweieck elrohant. Egyszer csak nagy lelkendezve érkezik egy fiatalember és odakiáltja az őrnek: — Dreieck! Az őr megharagudott. — Maguk komédiázni mernek a hatósággal! összebeszéltek! Mindenféle bolond neveket mondanak be! Ezennel letartóztatom kendet! — De vitéz uram, — rimánkodott a legény nagy becsületes képpel, — én nem tehetek róla, ha Dreieck a nevem. Ha kell, bizonyítani is tudom, hogy úgy hivnak. — No ez mégis különös véletlenség! — tűnődött magában az őr. — Hát csak menjen most az egyszer. De ha elkövetkezik a Viereck is, akkor.... A fiatalember szaladó lépteinek kopogása még el sem hangzott a sötét utcában, mikor megjelent a kapu alatt a terjedelmes hentes, és a gazdag polgár kevélységével berecsegte az ablakon: — Viereck! A kapu őre nem is állt vele szóba, hanem előkurjantotta a fogdmegeket, akik Viereck uramat szónélkül lefülelték és tömlöcbe dugták a torony alatt. Temérdek sok vallatásba, esküdözésbe, firkálásba került, mig a hentes be tudta bizonyítani, hogy ő neki nem volt semmi része ebben az összeesküvésben. IA BERLINI MAGYAR I Egy érdemes hazánkfia 1792- ben Berlinen keresztülutazván, egy olyan magyarral is találkozott ottan a többek között, aki már harminc esztendőktől fogva katonáskodott a pruszsziai udvar zászlója alatt. Midőn tudakozta volna tőle: — Ugyan kedves földim, hát nem felejtette el kend a magyar nyelvet oly hosszas idő alatt? ! így felelt a megélemedett katona: ; — Nem, uram, mert mindig magyarul szoktam imádkozni. ----------------------HOGY ÉRTI? — Remélem, a papád résztvesz a baromfikiállitáson? — Miért? — Mert neki is barom-fia van.--------------------------HEVESI DALOK A SINA BÁRÓK Ha Sina Simon báró igen sokat talált adni egy-egy tujöományos vagy művészeti céljra, atyja az öreg György mindig elmondta szálló igévé lett kedves ötletét: 1 — A fiam teheti, mert gazdag apja van. Bort igyon az, akinek van Kedvese, Szebb lesz, jobb lesz. tüzesebb lesz Szerelme. S kinek nincsen szeretője Bort igyék, S hinni fogja minden leány Érte ég. És igyék bort az, akinek Buja van, S a bu tőle nyakra főre Elrohan. Igyék bort az is akinek Pénze nincs... Hinni fogja, hogy az övé Minden kincs. Se szeretőm, se pénzem, csak Bánatom; Másnál háromszorta többet Ihatom. S ha már iszom, biz csak jó bort Akarok, Azt pedig csak HEVESINÉL Ihatok. Föl magyarok, gyertek velem Mulassunk, Hevesinél kedvre derül Bánatunk. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan
