Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)

1950-08-20 / 16. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 195Q. augusztus 20. Miklós (Folytatás) Körülötte mélységes, álomra-: hivó csend, fenséges, néma nyu-J galom, csak a szomorú füzek; aláfolyó hosszú lombjai susog­nak rejtelmes lassúsággal. Az álomrahivó csend szén-' dert lopott szemeire.... Álmában legyőzte a cseh baj­vívót és kegyelmet, dicsőséget nyert a királytól. Ragyogó vér­­tezet és drágaköves fegyverek csillogtak rajta és éppen ki­mondhatatlan boldogsággal ö­­lelte keblére édesanyját, midőn vágtató lódobogás zaja riasztot­ta fel édes álmaiból. A garád tövében tovakigyó­­zó országúton sebes ügetéssel egy lovas közelgett két pari­pával. Egyiken ő maga zötyög­­tette magát, a másikat pedig — egy ragyogószőrü aranypejt — kantárszáron vezette. Miklós álomnak hitte ezt is, mert egyik lóban kedves Pej­­kóját, a lovasban pedig hűsé­ges, öreg Bencéjét ismerte fel a nappali fényű holdvilágnál. A VIADAL Ébren vagyok, vagy ez is még csak álom — rebegte tétován, de már a másik pillanatban az öröm és kétség fulladós, resz­kető szavával kiáltotta feléje: — Te vagy az.... te.... öreg jó Bencém? Szólj hát az Isten áld­jon meg! — és sebesen átve­tette magát a garád bokrain. Bence az első pillanatban fél­holtra rémült s majdnem nya­valyássá lett ijedtében. Azt hit­te, valami kósza lélek szólon­­gatja a temetőből.... De mikor kis urának acélos szorítását s meleg ölelését érezte, hát csak úgy esett le lováról és csak az Isten őrizte, hogy a porba nem borult, hogy térdeit átölelje örömteli elragadtatásában. Miklós pedig majdhogy ölbe nem kapta és ott csókolta rán­cos arcáról a port, ahol érte. — Istenem, édes jó Istenem! TT5SÍ,' Milyen nagy öröm! Milyen nagy szerencse! — rebegte százszor is örömtelt elérzéke­­nyülésében, Bence pedig bol­dogságában sirt, mint a zápor­eső: — Csakhogy látlak! Csak­hogy megtaláltalak, drága szentem kis gazdám! így ment ez egy jó darabig, mikor aztán kiörülték magú kát, Miklós sebesen elmondta a maga viszontagságait. De minden tizedik szavában édes­anyját s Magduskát kérdezte, úgy, hogy Bence alig győzött rá felelni: — Jól vannak, tisztelnek, ö­­lelnek, csókoltiatnak százmil­­liomezerszer. Azt határozták, hogy meg­hálnak a temető garádjánál. Bence abrakot adva mind a két paripának, letelepedett Miklós mellé és iszákjából annyi min­den jót szedett elő, hogy akár a nézésével is már jól lehetett volna lakni. Miklós kikoplalt gyomra em­berül megfelelt a sok jónak és evés közben megkérdezte Ben­cétől: I — Ugyan az Isten áldjon ; meg, mondjad meg, hogy a- I kadtál megvest rám ebben a I távoli idegen világban? I — Hallga’ szentem, hát el- 1 mondom, de a legelején azon ; kezdem, mi hir van odahaza — i és szokása szerint, roppant bő­­j beszédüséggel elmondta a vá- i radhegyfoki Thátorfay-örökség ! történetét, aminek Miklós örült j is, nem is. Ezután Magduska elutazása örömet én ám nem tudom né­ked elmondani, mikor a mi gyászos házunkba egy napon az én gyémántos gilicém bé­­toppant, hogy a mi lányunk legyen.... — Ha ez a nagy rengeteg vi­lág sáraranyból volna, a csilla­gok pediglen gyémántokból és gyöngyökből és ez mind az e­­nyém lett volna, hát odaadtam volna mind, hogy azt a nagy boldogságos örömet, azt a nap­sugaras megifjodást láttam a te édes szüléd, az én jóságos nagyasszonyom bánattól her­vadt ábrázatán. — Milyen édesded könny­­hullatással zokogott végtelen boldogságában, mikor Magdus­ka — le se szállva csengetyüs öszvéréről — már előre oda­kiáltotta: Miklós bátyámnak semmi baja, láttam s útban vagyon hazafelé s ezer csókot szeretetet hozok tőle asszony­anyámnak. — Ezért a jó hírért nagyasz­­szonyom elébe térdepelt és úgy emelte ölébe. Hej, gyerek, gye­rek, olyant nem láttál soha, egy szem se maradt szárazon, még az a pogányszivü Rigyácl is bőgött, mint a tehén a borja után. — Magduskát egy budai kal­­márné kisérte — az Isten áld- j ja meg a jóságát — egész; Nagyfaluig. De meg is becsül­tük érte, tejbe, vajba fürösztöt­­tük, mig nálunk mulatott.... — De, hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, mikor Mag­duska elbeszélt apróra mindent, még bucsuzáskor mondott sza­vaidat is, nagyasszonyom ak­kor meghagyó nekem, hogy ké­szüljek útra és keresselek fel téged, akárhol a világon. És ha feltaláltak, adjam tüstént hi­jrül, hogy Magduskával együtt : felkereshessenek, ha mindjárt j az ország legvégére kellene is I utrakelniök. — Aztán kéréssel, szigorú parancsszóval meghagyá ne­kem, maradjak melletted, le­gyek én hü, ápoló cseléded, se­gítőd minden bajban és gon­doskodjam mindenféle szüksé­gedről, testi jóvoltodról. — No, de nem is hagylak ám többé el magamtól, hanem akármerre jársz, kelsz, sarkod­ban leszek, és most már, coki Bútorokat, edényeket, Kályhákat és festékeket, Szerszámokat, vasárut, Jobbat, mint bárhol másutt, Készpénzért vagy hitelre, Detroitban, Michiganben, Olcsón szerezheti be, Géguséknak üzletében, 8013 West Jefferson Ave. bánat, csak hogy rádtaláltam, lelkem, kis gazdám.... no, de holnap is nap lészen és majd gondolkozunk a továbbiról.... — Mindent elmondtál, hűsé­ges öregem, csak azt nem, ho­gyan jöttél ilyen utegyenest fe­lém? — kérdezte Miklós kíván­csian. — Kell is ehhez sok magya­rázat! — felelte fitymáló váll­­vonogatással az öreg — hát mire való volna az én édes jó eszem? (Folytatjuk) NEM EMBEREVŐ Asszony: Miért nem hoztad haza amit lőttél a vadászaton, most éppen jó-yolaa-vacsorára Férj: Hogyan vacsorára? hi­szen csak nem vagyunk mi em­berevők! sSC'j HOLLYWOODBAN — Nem értelek, azt mond­tad, hogy el akarsz válni a fe­leségedtől és mégis vettél neki egy gyönyörű ruhát? — Mit tegyek, amikor felesé­gem kijelentette, hogy uj ruha nélkül nem jelenik meg a vá­lóperi tárgyaláson. C3 John K. Szőllősy Temetkezési Intézet 8027 WEST JEFFERSON AVE. Telefon: VInewood 1-2353 Szőllősy János Kálmán okleveles balzsamozó és hatóságilag enge­délyezett temetkező. ' Cariattoló uram mélységes bu-1 i bánata és madarászása került j í sorra s ezt Györgynek az el-' j utazása követte, amit most is1 j ezzel a fohásszal rekesztett be: j — Még a nap is aranyosabban ! sütött, a mennyboltozat is ké­­! kesebb lett, mikor ezt két em­berbőrbe bujt sátánt pokolha­­■ dával együtt elvitték háztá­junkról a rosszak.... — György bátyám hát meg­­est itt Budán vagyon? — kér­dezte Miklós élénken. — Ott biz a, de bár a pok­lok mélységes fenekén volna, azt jobb szeretném! — felelte Bence. — Hát Magduska húgom? — Hej, te szentem, azt az Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú Süxetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ara csak 5® cent, postán 5 cent szállítási díjjal 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállitunk! — IBB

Next

/
Thumbnails
Contents