Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)
1950-01-05 / 1. szám
EGY BETŰ MIATT — Hallom visszament a parti, pedig tudom, hogy erősen udvaroltál Marcsának? — Igen, mert a Marcsa nagyon szófukar. — Hiszen az nagyon jó egy lánynál, ha nem sokat beszél. — Csakhogy Marcsa mindössze három betűt volt hajlandó szólni, mikor én négyet kívántam tőle. — És pedig? — Mikor feleségül kértem, azt mondta NEM, pedig én IGEN, azaz egy betűvel többet vártam tőle. MODERN LEÁNY — Igazán nem szép Mancika, hogy nekem azt ígérte, hogy örökké szeretni fog s most hal lom, hogy Pistával csókolódzott. — Ez igaz. — Hát igy tartja be az ígéretét? — Igen, mert Pistának is megígértem, hogy örökké szeretni fogom. Tehát nincs oka szemrehányásra, mert magát is, Pistát is örökké fogom szeretni.--------**§£**-------GYERMEKSZÁJ — Mondd kisfiam, ismered már az órát? — kérdi a nagynéni a kis hároméves fiúcskát. — Az órát ismerem, de a rajta lévő számokat még nem, — feleli a kisfiú.--------'-a § -------MAI GYEREK — Azután, tudod-e miért vertelek meg? — kérdi az apa fiától, aki rosszalkodott. — Igen, papa, azért mert erősebb, mint én vagyok, — feleli a fiú.--------------------------AZ ÉLETKOR — Tegnap beszéltem Klárival s azt mondta, hogy 20 éves. Lehetséges ez? — Elhiheted neki, mert nekem már 10 év óta mondja, hogy 20 éves s igy tudnia kell. ^riPAM FUN — ——— ..................................................................................................11 ■ i -Yol. X. évfolyam. — No. 1. Detroit, Mich., Cleveland, 0. 1950 január 5. — Hogy van a kedves felesége? — Jól. Egész nap zongorázik. — És a kedves fia? — Ő is jól, egész nap hegedül. — Hát a kedves leánya? — Kitünően, egész nap énei kel. — És Ön, hogy van? — Én, én meg egész nap fütyülök rájuk. NEM VÁR A CSÓKRA — Elhatároztam, hogy mij előtt ezt a házat elhagyom, megcsókolom magát . . . — Rögtön hagyja el ezt a Í rását! Aztán ide azzal a csók7í : kai. HOLLYWOODBAN — És boldog a házasságuk, művésznő? — kérdi a riporter. — Hogyne. Már negyedszer toljuk ki a válópör határide-A FESTŐ ÉS A MODELL — Tegnap a modellem, Annácska esküvőjén voltam, igazán nagyszerű volt. — Hogy tetszett a modelled? — Sohasem hittem volna, ! hogy ruhában is olyan szép.---------------------------I VÁMHIVATALBAN — Van valami elvámolni va- I lója? — kérdi a vámtisztviselő I egy asszonytól. — Nincs semmi, — felel a i hölgy. — Nincs? Akkor azt kell tartanom, hogy az a szőrmefarok,! ami kilóg a szoknyája alól az j Ön farka, — válaszolja a vám tisztviselő, rámutatva a nő szoknyája alá dugott s onnan kilógó ezüstrókaszőrme farkára. SZÉKELY BÖLCSESSÉG — Igaz, hogy kendet megbüntették 25 dollárra, mert pofonvágta a kocsmában szomszédját? — A biza, ki is szurkoltam. — Aztán nem sajnálta azt a nagy pénzt kifizetni? — Nem én, mert az a pofon megért nekem száz dollárt.--------vs-j -------GYERMEKSZÁJ — Mama, a kakas is tojik tojást? — kérdi a kis Annuska mamájától, aki ebédre egy fiatal kakast hozott a piacról. — Nem, a kakas nem tojik tojást. — Miért? Nem akar, vagy nem tud? A férj meséli a barátjának: — A mi házasságunk utcai ismeretségből fejlődött. — Hogyan? — Mentem a járdán, ő pedig nekemszaladt az: autójával. Hogy ne jelentsem fői, inkább hozzám jött feleségül.--------------------------ELŐRELÁTÓ / — Miért veszed fel a szemüvegedet, mikor aludni mész? — kérdi hálótársát egy diák. — Tegnap egy szép leánnyal álmodtam s ha ma éjjel megint álmodni találnék vele, jól meg akarom nézni s ahhoz szükségem van a szemüvegre, mert anélkül nem látok jól. Megjelent és Kapható a “KIS DONGÓ” 1950-évi NAPTÁRA RENDELŐSZELVÉNY E LAP UTOLSÓ OLDALÁN. A KUTYA — Hogy vált be a kutyátok? — Nagyszerűen tud ugatni s csak akkor bújik el, amikor idegen jön a házhoz. A SZÍNHÁZI IGAZGATÓ — Mondja, kedves mester, hogy áll anyagilag? Mit vesz ! be a szinielőadásokon estén: ként? — Hogy mit veszek be estén! ként? — Igen. j — Idegcsillapitó porokat! j Mert nézőközönség nincs.----------sS 3 & j-------NEM HASZNÁLT GONDOK — Hogy van a feleséged? — Köszönöm, köszönöm. Csak úgy, csak úgy. Sok baja van a fejével. — Ejnye, csak nincs komoly baja? —r. Az nem, ellenben minden héten uj kalap kell neki. Nos, hogy van a beteg? — kérdi az asszonytól az orvos, akinek férjét kezeli. Bevette a férje az orvosságot, amit rendeltem? — Igen, doktor ur. — És jobban érzi magát a férje? — Nem. sőt sokkal rosszabbul. — Hogy lehet az? — csodálkozik a doktor. — Ugv, hogy éjjel álmában kiesett az ágyából s beverte fejét. .
