Kis Dongó, 1949 (10. évfolyam, 20-24. szám)

1949-10-20 / 20. szám

0 Z-IK OLDAL » KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1949. október 20. (Folytatás) — Áldjon meg és kisérjen az örökjóságu Isten kegyelme! — mondta elfultan. — A rét széléig veled megyek — felelte röviden Miklós, mit Bence csak egy hálás pillantás­sal köszönt meg omló köny­­nyein keresztül. Alig váltottak pár rövid szót az egész utón és sokkal hama­rább a szélre értek, mint Mik­lós remélte, mert Bence a leg­rövidebb utat választotta, ame­lyet csak ő ismert. — A felső végen vagyunk, a temetőnél, ide már elfeledtek őröket állitani — mondta ke­serűen, midőn megálltak és a távol bp p ara­_mt a falu elm'­Miklós pár pillanatig égő szemekkel nézett e képre, majd az öreg szolga mélyen megin­dult arcára — azután egyszer­re szenvedélyesen megölelte. — Menj, de hátra ne nézz! — mondta majdnem szilajon, mire Bence, mint egy szófoga­dó gyermek, csakhamar eltűnt az összeboruló nád zöld kárpit­ja mögött. Mellére csüggesztett fejjel indult visszafelé. Nem nézett se jobbra, se balra, csak ment, ment gyorsan, amerre lábai vitték. Néhányszor nagyot bot­lott — s erre széttekintve, azt vette észre, hogy merőben ide­gen helyre tévedt és a hepe­hupás, csúszós mohával benőtt tájra már az alkony árnyai kezdenek ereszkedni. Bozót, csalit s egy-egy folt nádas vál­togatta egymást ezen a vadte-SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize­tési dijat lejáratkor me* fizeti. ü­kintetü barátságtalan tájon. Csodálatos alakú gombák és nyirkos moha csikorogtak lá­bai alatt. — Valahová innen is csak eljutok — gondolta és ahelyett, hogy visszafordult volna a hí­vogató harangszó felé, nekivá­gott az előtte sötétlő rekettye bozótnak . . . Zörgött, ropogott a nád Mik­lós szapora lépései alatt, s nem egy seregély-csapatot rezzen­­tett fel éjjeli nyugalmából. Egy­szerre azonban inogni érezte lábai alatt a talajt s térden fe­lül süppedt a nyirkos földbe. Siró nyivákolás, nyöszörgés között izgett-mozgott valami a lába körül és a felhők közül kibukkanó holdfénynél ) '.tta, /éti rarkäs icaz,*./ jm; lőtt be alatta. Úgy megsajnálta a két kis siró-rivó, gyámoltalanul kapá­­lódzó farkaskölyköket, hogy még gyengéden simogatni is kezdte kusza bundácskáikat. Egyszerre azonban hangos ro­pogással dőlt, zúzódott, szerte­szét mögötte a bozót és szél­vészként rohant elő fiai védel­mére, veszettül ordítva az anyafarkas. Minden szál szőre berzengett a dühtől, szemei vöröses-zöld lángban viliództak. Habzó, csattogó fogakkal rohant Mik­lósra, ki csak alig, hogy ki tu­dott ugrani a beomlott vacok­­ból. Majd feldöntötte, olyan ve­szett rohanással szökött a nya­kába. Hátsó lábaira ágaskod­va, vagdalta a körmeit Miklós vállába, s minden áron a tor­kát akarta csattogó Jogaival átharapni. Mint a szélmalom forgása, olyan sűrűn hullott Miklós ök­le a fenevad fejére, mig baljával bundájába kapaszkodva rán­gatta, tolta el magától, mert undorította a tátott torokból kizőzölgő dögletes pára. A far­kas száján ömlött a vér. Kéke.^ nyelve kifityegett véres tajté­kot, nyált csorgató torkából, de azért folyton erősbödő dühvei támadt, s hörgő orditása mesz­­sze felverte az éjszaka vissz­­hangos csendjét. Miklósnak is oly vad düh járta át minden idegszálát, hogy fogait csikorgatva, ver­senyt orditott a fenevaddal. Csak úgy tört, zúzódott nagy darabokon a nád, mikor egy­­egy rúgással, messze az avarba lódította a farkast, mely nyek­kenve esett le, szinte dongott bele a láp talaja, de mintha csak uj erőt nyerne mindany­­nyiszor, még vadabb dühvei, szilaj abb gyorsasággal táma­dott. m Tajtékzó hörgése, üvöltöző orditása messze bezugta a sü­ket éjszakát ... És mintha az ordításnak visszahangja kelne, dühös üvöltéssel felelt rá pár­ja, a még vadabb him a távol­ból. Zörög, csattog a nád, szét­röpül a bozót szövénye s mint a buzavetést taroló vihar, szá­guld elő a him farkas is, nős­ténye védelmére. Most már ket­ten vannak! Horgas inai, mint acélrugók, öles ugrásokkal szökkentik elő­re. Vérvörös fényben lángoló szemei szinte világítanak a ho­mályban. Nem is ordít, hanem süketen hörög s az összecsattanó fo­gak szikrákat látszanak hány­ni. — Te is itt vagy! — hörgi veszett dühvei Miklós és villám­gyors markolással átkapta a nőstény torkát, hogy ennek gé­géje, nyaka bele roppant, nyel­ve kifittyent — annál jobb! Nesze hát, nesze, nesze! — és iszonyú lóbálással forgatva a nőstény farkast feje felett, ro­hant a nekiágaskodó himre. John K. Szőllősy Temetkezési Intézet 8027 WEST JEFFERSON AVE, Telefon: VInewood 1-2353 Szőllősy János Kálmán okleveles balzsamozó és hatóságilag enge­délyezett temetkező. A VÁLASZ — Pista, mit látok? — szól a nagybácsi a kis fiúra, — hogy mersz te cigarettázni? — Én nem cigarettázom, — feleli a kisfiú, — csak a Marci bátyám cigarettájára vigyázok, nehogy kialudjon.--------VSÓ -------­CSALÁDI JELENET — Nézd feleségem, figyel­meztesd a lányunkat, hogy ez a Pista nem neki való parti. — Jól adod. Hát engem ki figyelmeztetett, mikor megkér­tél. Mint mikor a vihar letépi a szélmalom szárnyát és ez búgva süvöltve forog megszámlálha­tatlan gyorsasággal maga kö­rül, úgy ütötte, paskolta Mik­lós a szökdelő, ágaskodó hímet saját nőstényével. Ember és fenevad orditott, a bozót és nád tört, ropogott, de reccsent és ropogott a him­­farkas csontja is. Utoljára is a himfarkas fel­adta a harcot s lábai közé hú­zott farkkal, leroppant derék­kal akart a nád közé mene­külni. De Miklós felgerjedt dü­hében most már nem engedte menekülni, hanem utána ro­hanva, egy rettentő ütéssel úgy levágta, hogy kettétört derék­kal, vért okádva nyúlt el vég­ső vonaglásában. (Folytatjuk)--------p fc.-------S----­MAI LÁNYOK — Én olyan férfi vagyok, aki nem szeret sókat beszélni, — mondja egy fiatalember egy leánynak, — s azért csak any­­nyit kérdek, megcsókol-e vagy sem? — Én rendes viszonyok közt nem tenném meg, azonban mi­után ön rábeszélt, igy megcsó­kolom. NÉVNAPRA, SZÜLETÉS VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján­dék minden magyar ré­szére. Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ara csak 50 cent, postán 5 cent szállítási díjjal 55 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — ff

Next

/
Thumbnails
Contents