Ki nem adott Közlemények, 1939. január-június

1939-01-11 [1891]

0 Szt/gzt /Esterházy Lujza grófnő oikkének III. folyt./ Mi, akiknek nem mesterségünk a politika, hanem népcsoportjaink minden- . napi életének szemszögéből nézzük a politikusok müködésát, egyszerűen képtelenek vagyunk megérteni, hogy miért nem ül már össze végre valakra a két kormány, hogy őszintén feltárják egymásnak követeléseiket és szabatosan meghatározzák a jogokat, amelyeket, rádióbeszédeik s egyéb nyilatkozataik alapján Ítélve, úgyis meg akarnak adni kisebbségeiknek? Mire jó ez a bizonytalanságot kitermelő huzavona? Meg vagyok győződve, hogy számtalan kellemetlenséget és kincs incidenst el lehetne kerülni, ha a kisebbségek végre kiolvashatnák a hivatalos közlönyökből, hogy mihez van joguk és mihez nem, mi van megengedve s mi nincsen. De amíg mind erről hivatalos közlemény meg nem jelenik, addig nem ismerheti ki magát a kisebbségi jogok mibenlétében sem a közönség*, sem a közigazgatási hatéság. Jellemző példa erre egy néhány pozsonyi eset, valamint a december 18. komjáti inoidens. Pozsonyban a bécsi döntés határozata értelmében a magyar közönség meg volt győződve arról, hogy agyanolyan jogai vannak, mint a német népcsoportnak s ezért nyugodtan énekelte " a vasárnapi szentmisék után a magyar himnuszt. Emiatt azonban - közm.eglepetésre - számos embert bekísértek a rendörségre. Senki sem értette" hogy miért, - hiszen a németek szabadon éneklik nemzeti dalarkat. Honnét ez a megkülönböztetés? Niylván onnét, hogy a szlovák és a magyar kormány még nem tárgyalták le a bécsi döntés rendelkezéseit és igy a hatóságok nem vehetnek ezekről hivatalosan tudomást. Zs/Zs Ugyanígy nem nyertek még preoiz körülírást és. meghatározást a magyar államférfiaknak nyilatkozatai a szlovák kisebbségnek adandó összes rjogokról sem. Ami lehetővé teszi, hogy ezeket az "összes jogokat" másképpen értelmezi a felvidéki szlovák közönség s másképpen a magyar csendőrség. Az "összes jogok" alatt például nyugodtan azt érthették a komjáti szlovákok, hogy a legutóbbi szlovákiai választások megünneplésére manifesztéoiés felvonulást rendezhetnek. A magyar csendőrség azonban nem igy értelmezte az "összes jogokat", mert a felvonulni készülő szlovákokat szétoszlatta. Ilyen és hasonló kinos indidensek származnak abból, hogy a két kormány még mindig nem tette közzé hivatalos alakban azt, hogy mit ért a kisebbségeknek adandó összesj jogok alatt. Felfogásom szerint ugy á szlovák népcsoport odaát, mint a magyar népcsoport Szlovákiában méltán követelheti ennek a bizonytalanságra k megszüntetését és méltán panaszkodhatik, amig ez meg nem történik. van végül még egy kérdés, amelyet nem hagyhatunk megmelités " nélkül, mert mindennél jobban elkeseríti a szlovákokat s mindennél fájdalmasabban érint minket, szlovákiai magyarokat. Azokra a hírekre poncolok, amelyeket már jfval a surányi tragédia előtt gyakran volt alkalmunk hallani a szlovákiai és külföldi rádiókban sx ameiyek szerint a magyar csend őrök pofozzák, ütik és kikötik a felvidéki szlovákokat a csendőrőrsökön. Kijelentem, hogv a szlovákiai magyarságot, amely husz észter eőn át öntudatosan küzdött emberi és nemzeti jogainak tiszteletbent*r_ tásáért, semmi sem érintheti kínosabban, mint ezek a hirek. S megmondon őszintén, hogy teljesen érthetetlen számunkra a buaapesti rádió és sajtó magatartása ezekkel a hírekkel kapcsolatban, Ugyanis szerintem nem szabadna megelégedni ezeknek a híreknek általános cáfolatával, úgymint azt a magyar rádió teszi. /Folyt.köv./