Ki nem adott Közlemények, 1939. január-június

1939-01-11 [1891]

Mind ezekre való tekintettel azt hiszem, trgy világos lehet mindenki számára, hoey ugy emberi és keresztény szempontból,' mint a magyar állam érdese es a szlovák-magyar barátság szempontjából télies mértékben helytelennek tartom a magyar csendőrség surányi eljárását. Helytelenítem és elitélem ezt az eljárást éppen ugy

t mint ahogyan minonyájan elitéltük a oseh legicnistákat akkor, amikor 1919 február 12-én sortűzzel feleltek a pozsonyi magyar tömegek tüntetésére, miközben életét vesztette egy tizenkét esztendős "magyar kisfiú, aki a magyar trikolort lengette az utoán. Ha elitéi iük a oseh legionistáknak ezt a tettét, akkorkaz igazságosság azt követeli, hogy ugyanolyan mértékben elitéljük a surányi magyar csendörök tettét is. A Magyal Távirati Irodának, arra a híradására pedig, hogy a surányi csendőrség azért használta fe^yverté, mert a tömeg" által veszélyeztetve volt - csupán egy megjegyzésem van; Ez a megjegyzés a következőd feltéve? hogy a tömeg valóban veszélyeztette a osendőrséget ~ rnéga akkor is, a magyar állam magasabb érdeke szempontjából sokkal előnyosebb lett volna, "ha a törneg tesz kárt a csendőrökben, nem pedig a osenrődök a tömegben. Ez esetben a emberszeretetnek és a magyar-szlovák barátságnak^'hőseit tisztelhettük volna a surányi csendőrökben. így azonban - megrendült lélekkel csak annyit állapithatunk meg, hogy halvány fogalmunk'sincsen a módról., amellyel" másnemzetiségü népcsoportokat mer lehet nyerni a magyar állam számára. Pedig hát - legfőbb ideje volna, 'ha az államok illet'ke s tényezői végre megértenék, h^gy irredentát kemény kczzwl letörni nem lehet, hanem hogy az irredente ereje mindenkor egyenes arányban növekszik az azt letörni akaró kéz keménységével. Húszesztendős kisebbségi tapasztalat alapján nyugodtan állitnatmm, hogy kisebbségi vidéken osak az olyan hatósági közegek tehetnek valóban jő szolgálatot a magyar államnak, akik bele tudják magukat élni a nemzetiségüktől elszakitott szlovákok lelkiállapotába és meg tudják érteni az ebből az elszakitásból eredő fájdalmukat, nem látnak rögtön hazaárulást az anyaországhik iránti természetes vágyakozás hangosabb megnyilatkozásaiban sem - hanem az emberi jóság és tapmat eszközeivel igyekznek mehkedveltetni a magyar államot a kisebbségi népcsoporttal. 2./ Ezzel pedig elérkeztünk egy másik kérdéshez és pedig ahhoz, hogy a szlováknemzettesttől való elszakadás fájdalmán kivül van-e vájjon a surányi szlovákoknak más okuk is arra. hogy elégetlenek legyenek uj helyzetükkel és visszakívánkozzanak Szlovákiába? Nehéz erre a kérdésre tárgyilagos feletetet adni, de mégis ugy látom, hogy a Magyarországhoz csatolt szlovák népcsoportnak, akár csak a Szlovákiában maradt magyar népcsoportnak, igenis van okuk az ellgedetlenségre és pedig ezért, mert jogi helyzetük a mai napig sem nyert még tisztázási. Ugyanis joggal elvárhatják, ugy az odaáti szlovákok, mint az itteni magyarok,hogy a bécsi döntés értelmében mielőbb összeüljön a két kormány és szabatosan körülirja a jogokat,amelyeket mindegyik állam a maga kisebbsége számára nyújtani szándékozik. Azonban a bécsi döijtés óta mar két Ijénap telt el s a kisbbbségi jogokról tudtommal még egyáltalán nem folyt érdemleges tárgyalás a szlovák és a magyar kormány között. A két állam vezető tényezői részéről ugyan állandóan halljuk azt, hogy megadják kisebbségeiknek az összes jogokat de, hogy m conoreto mit ortenek összes jogok alatt, azt a mai napig sem tudjuk. . /Folyt, köv./