Ki nem adott Közlemények, 1939. január-június

1939-01-11 [1891]

Álljunk csak meg ennél a megállapításnál és vessük fia kérdési, hegy vájjon miért követelte a surányi szlovákxá lakosság a Szlovákiához vald visszaosatolást? Ez a kérdés képezi ugyanis szerintem ennek a kérdésnek a lényegét és ezért ennek a kérdésnek felboncolása nélkülözhetetlen ahhoz, nogy tárgyilagos és igazságos felfogást alakithassunk ki magunkban a surányi eseményekről. Mi lehetett hát vájjon az oka annak, hogy a surányi szlovák lakosság a községnek Szlovákiához valé visszacsatolását követelte? Felfogásom szerint ennek két főoka leheteH. Ezeket az okokat, húszesztendős kisebbségi tapasztalatok alapján a következpkben látom: 1.7 Kétséges, hogy egyetlen nlpsan nép létezik a világon, amely örülne amak, hogy"kisebbségi "sorba került. Nem örül ennek még akkor sem. ha az állam'", amelyhez csatolták, a legteljesebb mértékben tiszteletben tartja az illető népcsoport kisebbségi jogait. Az olyan emberek, akik nem éltek kisebbségi sorsban, el sem tudják képzelni, mekkora keserűség, mekkore kétségbeesés vesz erőt az olyan népcsoporton, amely uralkodó nemzethez tartozott a amely már ól-holnapra kisebbséggé válik egy másik államban. Ez a helyzetváltozás traumatikus sokkhoz nas^nló lelki megrázkódtatást idéz elő a kisebbségi sorsba hullott népcsoport egyedeiben. Ez a lelki megrázkódtatás azután kétféleképpen szokott megnyilvánulni. A gyenge jellemalkatu embereknél állandó ijdetségben. meghunyászkódosban s^az uj hatalom felé való hajbókolásban. Ezek azcfc az" emberek, akik máról-holnapra megtagadják nemzetiségüket, gyermekeilet sietve átiratják a többségi nemzeit "iskoláiba s akiket általában aktivistáknak szokott nevezni a kisebbségi ©zójárás. Ezzel szemben az erős jellémalkatu embereknél a kisebbségi sorsbahullás lelki megrázkódtatása sp-ntán s igen gyakran nagyon is nyers szembefordulást szokott kiváltani az uj hatalommal szemben, nyilt ós ellenséges kiállást, amely rendszerint a régi állapotnak hangos visszakövetelésében szokott megnyilatkozni. Ezek azok az embereké akikben a kisebbségi sorsbahullás csak fokozza a nemzeti érzést s akik ennek a nemzeti érzésnek hangos tüntetésekben adnak kifejezést, Akik visszaemlékeznek még a világháborút követő államfordulat utáni ic*őkre

t emlékezni fognak arra is, hogy nagyon sokan voltunk magyarok, akik ilyen leplezetlen mórion tiltakoztunk az anyaországtól valé elcsatolás ellen. Hosszú évekre, keser-~ vess lelkitusákkal terhes belső átalakulásra van szükség, amig a kisebbségi sorsbahullott népcsoport elsaj^titi ja azt a művészeiét j hogy bár tpteábbra is törhetetlen hűséggel tart ki nemzete mellett, mégsem cselekszik olyat, amivel szembekerülne uj államának törvényeivel. Es itt ki kell mondán ufek azt isj hogy mennél fokozottabb mértékben képesek az állami közegek megértés, türelmet és tiszteletet tanusátani a kisebbségi helyze tbe "ke rült emberek lelki megrázkódtatásával, belső tragédiájával szemben: annál hamarább fo'ejáj elérni azt ? hogy a kisebbségi népcsoport, fájó és hazavágyó lélekkel bár, de mégis békésen beleilleszkedjen a számára idegen állam életébe és munkájába. Ez esetben megtörténhetik az, hogy a kisebbségi népcsoport idővel a barátság hidjává alakulhat uj állama és anyaországa között, iizonban. ha az uj állam közegei karhatalommal, gumibottal, puskatussal va^y* soríüzzel reagálnak a kisebbségi sorsba jutott népcsoport emberileg nagyon is érthető," ha nem is helyeselhető tüntetéseire: akkor egészen bizonyos, Vgy egyre mélyülni fog a szakadék a kisebbségi népcsoport és az állam között. /folyt, köv,/