Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

37 A délelőtti díszközgyűlés utolsó szónoka Szentgyörgyvári Gyenes Lajos országoshírű festőművész, kormányfőtanácsos, a Magyar Képzőművészek Orsz. Szövetségének ügyv. elnöke, egykori keszthelyi diák volt. Felelevenítette diákkori emlékeit a szigorú osztályfőnök kémén yfogadtatásától, a művészi pályára való nevelődéséig. Az Alma Mater légkörében kapta az első intéseket a művészetre, hisz — szavai szerint — itt szellemi kincseket talált, amelyek azonosak voltak az egyes stíluskorszakokból fakadó művészetek szeretetével. A szép keresésére hívta fel az ifjúság figyelmét, mert az a legközelebbi út az Istenhez. (Lásd 60. oldal.) A művészet szellemében készültek az intézet zenészei is a díszközgyűlésen való szerepléshez sajnos a járványos betegség miatt nem tudtak bemutatkozni. így csak a létszámában megfogyatkozott énekkar vette át a díszközgyűlés befejező akkordját. Bárdos Katona-nótáit énekelték lendületesen, biztos érzéssel, az igazgató betanításában és vezényletével. A díszközgyűlés után az Amazon szálló különtermében az Alma Mater társas-ebéden látta vendégül az egybegyűlt öregdiákokat. Ezen résztvett a tanári kar kiküldöttein kívül a gimnáziummal összenőtt polgári hatóságok vezetői is. A fehér asztal hamarosan igazi családdá varázsolta az egybegyűlteket. Ezt a hangulatot használta fel Szalay Albin dr. igazgató és meleg szavakkal köszöntötte immár családi környezetben az öreg diákokat és megjelent hatóságokat. E köszöntés hatása alatt Brand Sándor dr. alispán újból s most már pohárköszöntő alakjában üdvözölte a jubiláló intézetet és annak tanári karát. Jóleső érzéssel hallgattuk buzdító szavait és a kilátásba helyezett nagy megyei támogatást, ha a szebb jövő majd úgy kívánja. Az öregdiákok részéről Mihók Ernő dr. miniszteri osztályfőnök emelkedett szólásra. Megelevenítette az öreg gimnázium falait, hadd beszéljenek a szeretet sok színes-illatos virágjáról, amelyet a 17 évtized fakasztott a fehér papok keze nyomán. Megemlékezett két élő tanáráról Berkes Ottóról és Láng Emilről s kérte az Egek Urát, hogy a kék-fehér rend munkálkodására bőségesen hullassa áldását. (Lásd 67. oldal.) A társasebéden résztvettek a szombathelyi testvér gimnázium kiküldöttei is dr. Vargha István premontrei tanárral az élén, aki hosszú időn keresztül működött Keszthelyen. III. A jubileumi ünnepségek befejező mozzanata a díszhangverseny volt. Intézetünk sok kiváló tanítványt adott a magyar művészetnek. Az volt tehát az elgondolás, hogy magas színvonalú hangverseny keretében kizárólag keszthelyi öregdiákok, illetve keszthelyi származású diákművészek emeljék a jubileumi ünnepségek fényét. A külföldön sokat szereplő zongoraművésznő, Gvenesné Márkus Lily Őméltósága is, mint keszthelyi öregdiák felesége szívesen vállalta a szerepet. Örömmel jöttek a volt tanítványok Laczó István operaénekes, Zsedényi Károly operaházi balletmester, Balázs Gyula dr., a rádió közismert zongoraművésze és zeneszerzője. Az ő szabadidő-beosztásuk döntötte el a hangverseny időpontját.