Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

38 Kellett azonban egy olyan kitüntető, a magyar művészélet minden szálát kezében tartó személyiség, aki a magas színvonalú hangversenynek szellemi szerepbeosztását védnöki megjelenésével és közreműködésével országos viszonylatban is kiemelkedővé teszi. Erre csak olyan személyiséget kérhetett fel az ünnepség rendezősége, aki a Balatonnak rajongó szerelmese is egyúttal. Ez az elgondolás vezette az intézet vezetőségét s annak hátvédjét alkotó Keszthelyi Premontrei Diákszövetséget, hogy erre a szerepre dr. vitéz József Ferenc kir. herceg Őfenségét kérje fel. A Fenséges Ur a legnagyobb örömmel vállalta az intézetet kitüntető szereplést. Ezt annál szivesebben tette, mert fenséges hitvesével Anna kir. hercegasszonnyal gyakran volt vendége a Festetics hercegi palotának s a keszthelyi öböl szépsége mindig ujabb és ujabb ihlettel telítette. A hangverseny délután öt órakor a Bocskai szálló nagytermében kezdődött. Nagy fáradtsággal és a helybeli katonai és polgári hatóságok valamint a gazdasági akadémia igazgatójának szíves segítségével sikerült a termet rövid időn belül elkészíteni. A széksorokat soha nem látott előkelő közönség töltötte meg, amely a távolabbi környékről is csak úgy özönlött a hangversenyterembe. Dr. vitéz József Ferenc kir. herceggel együtt megjelent fenséges hitvese Anna kir. hercegasszony és Festetics Györgyné hercegasszony Őfőméltósága. A diákszövetség rendezői gárdájának vezetője Berkes Róbert dr. kormányfőtanácsos, diákszövetségi társelnök nyitotta meg a műsort. A költői lélek szemével vette sorra a szereplőket, akik ezen a napon mind a keszthelyi öreg iskola szolgálatába állottak, élükön a királyi herceg Őfenségével, hogy poéta lelkének szép virágait ő is lerakja az ünnepség asztalára. (Lásd 69. oldal.) Alig hangzottak el a találó szavak, mikor Laczó István a M. Kir. Operaház tagja, a gimnáziumi énekkar egykori szólistájának zengő tenorja töltötte be a termet. Verdi: Végzet hatalma és Puccini: Turandot c. operákból vette énekszámait. Az első csoport műsorát Gastaldon lehelet finom Musica prohibita c. művével zárta le. Hangjának nemcsak erejével ragadta magával szülővárosának polgárait, hanem énekművészetének csodálatos lágyságával, melyet csak egy Beniamino Gigli tudott tanítványának lelkébe belopni. Talán még nagyobb bámulattal figyeltek a második dalcsoport műsorszámaira. Puccini: Tosca levéláriájára (a művész kedvenc darabja) és Bizet bájos virágáríájának üde hangjaira a Carmen operából. Érezte mindenki, hogy nagy művésszel állunk szemben s ezt az érzést az Olasz dalok behízelgő finomsága még csak erősítette. A táncművészet szédületes arányait tolmácsolta Zsedényi Károly öregdiákunk, a M. Kir. Operaház tagja, szintén két csoportban. Mind a két rész, Klasszikus variációk és De Falla: Spanyol táncbemutató-ja a kis színpad ellenére is bámulatos művészetről és interpretáló tehetség-