Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

68 övezné nemcsak a teremben függő nagynevű igazgatók arcképét, hanem e glóriás fény ragyogással övezné mindazok fejét, akik csak valaha is a keszthelyi gimnáziumban tanítottak és ma is tanítanak ! Ha pedig mindazoknak, akik a 170 év alatt itt tanultak és ezen áldott falak között lehelték magukba mindazt a szép és nemes emberi vonást, amelyre a premontrei papok megtanították, — ha az innen kikerült sok-sokezer öreg diáknak szívéből-lelkéből időnként ide visszavisszaszálló hálája virágba borulna: nem tudom, lenne-e az országban tündöklőbb, ragyogóbb, szebb, illatosabb, színesebb és varázslatosabb virágos kertje, mint a keszthelyi premontrei gimnázium ! Lássátok: társaim és én, akik ma itt vagyunk, mi is egy-egy szerény tagja vagyunk annak az ezer-ezernyi diáknak, kik lelkük első csillogását, értelmük első tiszta villanását ott kaptuk a gimnázium ódon falai között. Eljöttünk ma ide, eljöttünk, hogy innen kikerültünk sok-sok évtized, egy egész emberöltő után is, eljöttünk, hogy a hálának sugárzó glóriáját, a szeretetnek színes-illatos virágát két kézzel szórjuk felétek premontrei tanárok, és én, egyénileg igaz szívből fakadó mélységesen mély szeretetemnek és hálámnak legszíndúsabb, legpompásabb virágát nyújtsam át annak a — hála a jóságos Istennek, ma még életben lévő — két rendkívül szerfetett egykori tanáromnak, Berkes Ottónak és Láng Emilnek, kik végtelen sajnálatomra most nincsenek itt. Nagyon kérlek Benneteket, mondjátok el nekik igaz szeretetem és őszinte ragaszkodásom kifejezése mellett, hogy a keszthelyi diák sohasem felejti el a premontrei papok jóságát, a keszthelyi diák még négy évtized után is visszajön, hogy férfias melegséggel, nagy-nagy hálaadó szeretettel ölelje magához boldog visszaemlékezéssel egykori szeretett tanárait. Ugy érzem, nem tudnám méltóbban befejezni igaz szívből fakadó felszólalásomat, mintha idézem azt, amit az én kedves és mindannyiunknál közszeretetnek örvendő Berkes Róbert barátunk a keszthelyi premontrei gimnáziumra való visszaemlékezéssel a Rendhez irt költeményében olyan szépen fejezett ki, hogy: Áldd meg Isten áldásoddal a kék-fehér rendet, Teremts a kék égbolt alatt tiszta-fehér rendet S ahány kék gomb sorakozik a fehér ruhákon, Annyi áldás sarjadozzon szép magyar Hazánkon ! Adja a jóságos Isten, hogy így legyen !