Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

Á díszhangverseny ünnepi megnyitója. Elmondotta Dr. Berkes Róbert m. kir. kormányfőtanácsos, a K. S. V. igazgatója. Vénülő falak közt ifjaké az ünnep. Az épület alkotásának évszámai rozsdásodhatnak, de az aranyifjúság örökkön-örökké beragyogja a világot- A mai visszatekintés 170 esztendő ifjúságának folyamatosan pergő ispilángi rózsalánca. Szereplői változnak az idő haladásában, de a lényeg állandó marad. A nemzet reménysége, szine-virága ott ül a mindenkori iskolapadokban; onnan lészen eljövendő, ott készül az életre s számunkra a magyar élet kialakítására. S minél teljesebb odaadással, minél lelkesebb buzgalommal szívja magába a tudás ismereteit, a vezetők erényeit, - annál inkább válik előnyére az emberi társadalomnak s annál jobban segíti elő a haza boldogulását. Ifjúság, rajtad múlik a jövő, Te vagy a rügyfakasztó tavasz a nemzet életfáján, Te vagy a holnap hőse, melynek mosolyáért a tegnapot idézzük. Minden jubileum példamutatás, hogy szélesebbre tapossuk az ösvényt, melyen eleink elindultak. A serdült újnemzedék most messze jár hirvirágot szedni gyöngyös koszorúba. Leventekorban táborba szálltak. Karddal és harccal védik a hazát és oltárt. Feladatuk a mi biztonságunk. Hogy a családi tűzhelyek továbbra is meleget áraszthassanak s hogy a Mária-képek előtt ezután is mécsek loboghassanak Mária országában. Ezért hagyták el az épitő munka szintereit, ezért ürültek ki a műhelyek, hogy feltartsák a dögvészt, mely délre vette útját s pusztulással fenyegette a Kárpátok medencéjét is. Hogy a többivel együtt a keszthelyi gimnázium is tovább számlálhassa fennállásának éveit, - hősi lélekkel szenvedik el a háború borzalmait, kik innen már kiszárnyaltak, de akik a Dunára, Tiszára, a kék Balatonra a Don partjáról is visszanéznek, idegondolnak s rátok, ifjak, a nyugodt tanulás biztonságát sugározzák. Ezer és ezer élet, százszor annyi égő seb áldozatát Nektek kell megköszönni. Ti lesztek az új világ pillérei. Jó érzés tölt el bennünket, hogy a 170 éves gimnázium talajából. a premontrei tanítórend szelleméből gyökeredzik az uj magyar élet, melynek kialakításánál ragadjátok magatokhoz az irányítást, - ne tűrjétek, ne engedjétek, hogy métely és kórság tovább eméssze a nagy szentek Hungáriáját s hogy zagyva elméletek elhomályosítsák a krisztusi igazságokat. Rajta hát fiuk, fejlődjetek az erő teljességében, hogy egyszer magatok után bő termést hozó uj hajtásokat érleljetek. Rátok vár a sor kivezetni a dermesztő télből a megfagyott világot, szórjatok szerte majd