Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

ót ben szunnyadó erők, lelki adottságok s a veleszületett tehetség a legmegfelelőbben kimunkálhatok legyenek. A premontreiek keszthelyi gimnáziuma az életrenevelésnek egy magas iskolája, hol 35 évvel ezelőtt, már otthonra talált az a szellem, mely a klasszikus műveltség egyenértékű fegyvertársának ismerte el s tartotta a művészetekben való jártasságot, a művészetek szeretetét. Ma, tanári szemmel nézve a diákkori, keszthelyi emlékeket, ma, amikor mögöttem is immár közel harmincesztendős pedagógus mult áll, az emlékezés reflektortűzében csillognak előttem ennek a gimnáziumnak mindazon erényei, melyeket mi diákok, a művészetek ápolása és megbecsülése terén, mint az iskolai nevelésnek szükségszerű velejáróját tekintettünk akkor, melyekről csak később állapíthattuk meg, hogy azok nem a tantervek száraz utasításai nyomán születtek meg, ellenben a keszthelyi gimnázium külön szellemi kincsei voltak azok, melyek azonosak a középkori román, a gótika áhítatos klastromművészetéből fakadó művészetek szeretetével, melynek gyökere a lelkekben van. Bocsássanak meg Mélyen Tisztelt Hallgatóim, hogy kissé kitérek erre is, arra is. De meg kell, hogy értsenek engem most Önök, a volt keszthelyi diákot, ki egy közel, félévszázados mult emlékei közül válogatni kényszerül. Ki ebben a rövid negyedórában szeretne mindent elmondani, amit a jelen varázsol elő a múltból. Szeretném egy művész lelkével látottakat elsősorban az ifjúság elé tárni, amelyhez tulajdonképpen szólók ezúttal, hogy ők a magyar jövő leendő építőkövei, tartó oszlopai, egyesek majdan díszei nemzetünknek, olyan szemmel próbálják nézni és átérezve megérteni az iskola falai között élő jelent, mint ahogy mi látjuk a multat, amely a mai életnek a fundamentuma itt a falak között. Az a szellem, mely a művészetek szeretetét itt ébrentartja, állandóan gondoskodik arról is, hogy a művészetekre nevelő erő, a szaktanár — a művészeteknek elhivatott apostola is legyen. A szellemi vezetés irányító erők nélkül olyan, mint a repülőgép szárnyak nélkül. Ennek az iskolának, hogy szárnyalni tud, a motorikus ereje is kiváló s volt akkor is, mikor szeretett igazgatónk Berkes Ottó, bölcsességgel párosult, higgadt tisztánlátással s abszolút igazságosságával állt iskolánk élén s minden szépnek segítője és bőkezű támogatója volt, aki a mi diákkori, művészi próbálkozásainkat, emlékszem, mindenkor az ő aranyos, derűs mosolyával honorálta. A rajznak s a művészeteknek a mi diákéveinkben volt egy abszolút szigorú, törhetetlenül pedáns, képzett és sok élettapasztalattal megáldott tudós tanára, ez Gaál József volt, akinek ez az intézet lehetővé tette, hogy kiváló képességeit szellemi kincseit az ifjúságnak maradéktalanul átadja s így vált lehetővé az az építőszellemű ifjúságnevelés, amely az