Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

Á művészet és az iskola. Irta és felolvasta : Szentgyörgyvári Gyenes Lajos m. kir. kormányfőtanácsos, a Magy. Képzőművészek Orsz. Szövetsége ügyv. elnöke. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Nagyérdemű Tanári Kar ! Kedves Tanuló Ifjúság! Elfogódva, egy sereg diákkori emlékkel megterhelve állok itt Önök előtt, az egykori keszthelyi gimnazista, ki több mint 36 éve léptem át először ennek az iskolának a kapuját. A földszinten baloldalt volt akkor a VI. osztály tanterme. Drága jó Anyámmal léptem be a kitárt ajtón keresztül a tanterembe Beiratkozás volt. „Hát maga mit keres itt?" „Honnan jött? Miért jött ide?" Szegezte felém a barátságtalan kérdéseket leendő osztályfőnököm dr. Lakatos Vince szigorú arccal. Helyettem az édesanyám válaszolt, mert én a felém áradó dörgedelmes fejmosásnak is beillő inquizicióra felkészülve nem voltam. Csak álltam a szigorú tanár úr előtt s bizony egy szót sem szóltam. Hiszen annyi örömmel, hittel és vágyakozással a szivemben léptem be abba a tanterembe, hogy a fehérpapok nagyhírű keszthelyi iskolájában tanulhassak tovább én is, hol a nem várt fogadtatás bizony alaposan lehűtötte a kedvemet, bevallom őszintén. Keserű impresszióimat hamar elfeledtem. Elfeledtette velem a szigorúnak tetsző osztályfőnök úr, Lakatos Vince, a latin s magyar nyelv tudós professzora, ki bennem korán fedezte fel, hogy valami közöm lesz ugyan a művészetekhez, de az nem ékes latin nyelven, sem az édes magyar nyelven fog majd egyszer megszólalni. Nem is hivott másnak, csak „piktor"-nak, Bocsássanak meg Melyen Tisztelt Hallgatóim, hogy kitértem erre az én legelső keszthelyi gimnazista emlékemre, de az én volt osztályfőnökömnek, később atyai barátomnak, a művészetek szeretetéből fakadó megértése nélkül, megvallom, én ma nem beszélnék itt, mint a rajznak, a művészeteknek professzora, nem szólhatnék az ifjúsághoz, mint a magyar képzőművészet egyik szerény munkása s a magyar művésztársadalom egyik felelős írányitója. A szigorú fogadtatás után, ha lassan is, de enyhülni kezdett minden körülöttem. Szinte észrevétlenül kerültem arra az útra, melyre mindenkor az iskolának kell irányítani a tanulóifjúságot, hogy az ifjúság egyes egyedei-