Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

59 kedett. Mert érett ésszel, a tapasztalatok és ismeretek gyarapodásával annál tisztábban tudtam megítélni és kellőképpen értékelni, hogy milyen útravalót kaptunk itt a premontrei nevelésben és tanításban. És ebben az érzésben osztozik ma velem az a sok ezer öregdiák, akik egykor ennek a ma ötven éves iskolának a padjaiban ültek Szeretném, ha átéreznétek velünk együtt, hogy mit jelent a mi számunkra, amikor ma ennek az épületnek úgyszólván minden kövét szinte könybelábadó szemünkkel végig simogatjuk. Ó, hogy eltűnik idővel minden szorongás, minden átmenetileg kellemetlennek látszó perc érzete, és nem marad meg bennünk más, csupán csak az örökre itt maradt ifjúságunk, az itt elhangzott gondtalan boldog kacagásunk, tiszta örömeink, bohó csinjeink és ha kellett, hát szigorú, de mindenkor jóságos, segitő, támogató tanáraink kegyeletes emléke. Az a kékkel díszített fehér reveranda, ahogy kiválik a környezet szürkeségéből, ahogy szinte magára vonja a figyelmet, arra figyelmeztet bennünket is, hogy mindig ugy éljünk, hogy a világ szeme előtt semmit se kelljen takargatnunk. Ápoljátok majdan ti is a hűséges ragaszkodást ahhoz az Alma Materhez, amelyről elfelejtkezni ugy sem tudtok, és amely nem fog tirólatok sem megfeledkezni. Mint ahogy minket öreg diákokat is elhívott ma ide, hogy veletek őröljünk, hogy szóljunk hozzátok, hogy szivetekbe véssük : legyetek a becsületességben tántoríthatatlanok, a munkában fáradhatatlanok, a hűségben és ragaszkodásban megbízhatók és mindig és mindenben Krisztus tanítását követő igaz magyarok!