Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942
50 Múltak, peregtek az évek, Más ajkakon csendült Háladón az ének : Te Deum laudamus Száz meg száz búcsúzó Fiadnak szemében Ott remeg a kérdés : „Sorsunk merre vet, Jövőnk fátyla mit takar, Gyászt vagy örömet ?" De örömben, bánatban Már nem diák diákod, Glóriás fényben lát téged S a vissza nem térő Édes ifjúságot. Míg a multát elmerengve nézi, Érzi, hogy Drága szent nevedre Nem rakódott rozsda, De értékes patina Hirdeti örökre Erős jóslatképen : Mindig élni, élni Fogsz hű fiaid szivében.
/
