Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

44 oktatásügyi miniszter úrtól, eg'vszersmint Keszthely város is megtette az elhatározó lépést, amennyiben 1889. évi január hó 15-én tartott képviseleti ülésben a főgimnázium épületének költségeit magára vállalta és e célra 40 ezer forint maximális költséget szavazott meg. Miután 1889. január 19-én főispán ur vezetése alatt egy nagyobb számú városi küldöttség — melyhez városunk Budapesten lakó több jeles szülöttje is csatlakozott — emlékiratot nyújtott át a miniszter úrnak, és miután Klamarik János dr. min. tan. úr a helyszínen a főgimnáziummá fejlesztés alaptételeit megállapította, végre 1890. június havában megjött a miniszter úrnak 22660. sz. rendelete, amellyel a keszthelyi gimnáziumnak teljes főgimnáziummá fejlesztését engedélyezi, e célra az eddig a polgári iskolára fordított 7300 forint államsegélyt átutalja, de viszont Keszthely város kötelességévé teszi, hogy a szükséges épületet saját költségén előállítja, bebútorozza, fenntartja ; a jelenlegi iskola-helyiségek lakásokká való átalakítási költségeit viseli, ezen kívül évi 2700 forinttal a főgimnázium fönntartásához hozzájárul. A miniszter úr által megszabott feltételek oly súlyosak voltak, hogy azokat önerejéből városunk el bírni nem tudta volna. Pártfogóink kegyessége (és itt Kuncz Adolf dr. csornai prépostot és Festetics Tassiló gróf titkos tanácsost említi) lehetővé tette, hogy Keszthely város képiselőtestíilete 1891. évi ápr. 6-án tartott ülésében a miniszter úr által előirt feltételeket egytől-egyig kötelezőleg elfogadta, annak alapján a szerződést 1891. évi szeptember hó 8-án megkötötte, az építkezést a múlt évben megkezdette és Schadl János vezetése alatt a jelen évben (1892) be is fejezte. Ha tehát ma — folytatja tovább Lénárd Ernő városi ügyész — a főgimnázium épület befejezésének és átadásának alkalmát megünnepeljük, ezen ünnepet legméltóbban a kölcsönös áldozatkészség ünnepének nevezem, mert minden hivatott tényező nemcsak kötelességet teljesített, hanem azon túl igen fontos kulturális cél elérésére messzemenő áldozatot hozott." Végül így fejezi be beszédjét: „Titeket pedig — szeretett városom minden jóra áldozatkész polgárait, emeljen és lelkesítsen azon tudat, hogy szegénységiekhez viszonyítva ezen párját kereső nagy áldozatot nem hiába hoztátok, hanem hoztátok a legdrágább kincsnek az érdekében, amellyel bírtok: gyermekeitek érdekében. Gondoljátok meg, hogy ezentúl nem lesztek kénytelenek zsenge gyermekeiteket ép azon korban a szőlői háztól eltávolítani, midőn a szülői közvetlen gondozásra és nevelésre a legnagyobb szükségük van ; emeljen az a tudat, hogy gyermekeitek egész középiskolai kiképzését a főtiszt, csornai premontrei rend fogja vezetni, azon rend, amely közel egy századon át áldásos működésével határtalan hálára kötelezte le magának Keszthely város közönségét, amely rendnek tagjai az élet legfőbb örömeitől magukat megfosztva, egész erejüket, minden tevékenységüket kizárólag a nevelés, az embrszeretet és