Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1939

16 öt szelvényből áll: 1 fej- és 4 törzsi szelvényből. A fejükön egyszerű szerkezetű szemeket, esetleg érző szemölcsöket és tapintósertéket találunk. Vannak köztük vak fajok is. A Heterotardigrada rendbe tartozó fajok testén kutikula páncélzat van, amelyet tüskék, szőrök és dudorok díszíthetnek. Az Eutardigrada rendbe tartozók testét nem védi páncélzat és tüskék sem fordulnak elő, legfeljebb szemölcsök, púpok stb. díszítések. Színük különböző: lilás, sárga, vörösesbarna, zöld. lilás alapon vörös csíkok stb. de legtöbb a színtelen faj. Ez utóbbiaknál a gyomortartalom jól látszik, mint zöldes-sárgás folt. Négy pár karmos lábuk van. A karmok száma és alakja fajok szerint változik. De vannak olyan fajok is, amelyeknek lábán tapadólapokkal ellátott ujjakat találunk. Helyváltoztatásuk járással történik, úszni nem tudnak. A lábukat kiegyénült saját izmok mozgatják. Az izmok mint hosszanti, haránt, ferde és hát-hasi irányú vékony szalagok húzódnak a testben. Sima izomrostokból állanak és a testfalról befelé nyúló csapokon erednek és tapadnak. Érdekes szervük a szájon át kitolható tőröcskék. Ezekkel szúrják fel a puha növényi sejteket és az ejtett seben keresztül kiszívják a sejtnedvet, amely a táplálékukat adja. Ezért csak olyan növényeken találjuk a medveállatkákat, melyeknek sejtjeit fel tudják nyitni. Ragadozó életmódot csak egy faj esetében' ismerünk. A Milnesium tardigradumról írják, hogy nematodákkal, rotatóriákkal és medveállatokkal teszi változatossá táplálékát. Vizsgálataim közben érdekes megfigyelésre volt alkalmam. Mikroszkop alatt vizsgáltam néhány állatkát. A fedőlemez szétnyomott egy Echiniscus testudot és a testnedv szétfolyt az állat körül. Egy Macrobiotus Hufelandi, amely a közelében tartózkodott ötször felkereste a sérült állatot és a seben keresztül táplálkozott a testnedvből. Jól látható volt, amint a vörös színű testnedv a szájcsövöin és a garaton keresztül bejutott a gyomorba és azt. kitöltötte. Élősködő is akad köztük, a tengeri Tetrakentron synaptae. A medveállatkák megtalálhatók a tengerek partján a törmelékek között, a sekély parti vizek növényein. Édesvízben a kék és zöld moszatok és a vízi mohok között. A legnagyobb mélység, amelyből élő tardigrada előkerült 150 m, a Genfi-tóban. Tengerből 385 m mélyből került elő egy faj. A legnagyobb magasság pedig ahonnét medveállatkákat ismerünk 6600 m. Lakóhelyük még az erdők talaját és a nedves sziklákat borító mohaszőnyeg, fűpárnák, varjúháj-félék, zúzmók stb. Az apró növénykék valóságos hatalmas őserdők a medveállatkákhoz képest. Testüket belül u. n. testnedv tölti ki. Ez adja a test duzzadtságát és az izmok hajlító működésével szemben a testet kiegyenesíti. Ha sérülés éri a testet, a seben át kiömlik

1 ée az állat elpusztul. Ebbe ju)t bele a megemésztett és a felszívott táplálóanyag és a felesleg itt raktározódik fel a raktározósejtekben. Ezek a testnedvben úszkálnak és mint apró, rezgő gömböcskék tűnnek fel. Bélcsatornájukat elő — közép- és utóbélre tagolhatjuk. Az előbél nevezetes része a gömbölyded, vagy ellipszis alakú ga-