Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1939

Adatok Magyarország Tardigrada faunájához. A természet csodálatos szépsége és sokszor titokzatos élete az ember lelkét már ősidők óta varázsa alatt tartja. Szívesen hallgatjuk az erdők meséjét, érdeklődéssel ügyeljük titkait, növényeinek és állatainak életét. A csobogó patakok partja, a mohos sziklafalak, a tavak, a fenyvesek és a természet sok más színtere mind-mind hívnak, csábítanak és érdekes világot tárnak fel szemünk előtt. És míg szemünk issza a természet csodáit, talán nem is gondolunk arra, hogy körülöttünk száz és száz szabad szemmel nem látható, rejtett élet lüktet. Ilyen élet a medveállatkák, vagy a Tardigradák élete is. Ha be akarunk pillantani az életükbe, szedjünk a mohaszőnyegből néhány szál növénykét és vigyük haza. Otthon áztassuk vízbe, úgy, hogv a mohaszálakat takarja el a víz. Kis idő múlva nagyító alatt nézve kezdjük meg vizsgálódásunkat. Már ötvenszeresen nagyító lencse is elegendő, hogy megláthassuk ennek' az új világnak furcsa lakóit és azok rejtelmes életét. Az áztatóedény alján a csillogó kvarcszemecskék és növényi törmelékek között sürgő-forgó parányi lényeket láthatunk. Vannak köztük olyanok, mintha üvegcseppek lennének, amelyek ide-oda rohannak. Ezek egysejtű ostoros, vagy csillangós állatok (Ciliata, Flagellata). Majd vékony, áttetsző testű, apró kígyóhoz hasonló lények tekerőznek elő a mohaszálak közül, ezek a fonálférgek közé tartoznak (Nematoda). Gyakran látunk kerekesférgeket is (Rotatoria), amelynek szájnyílása körül gyorsan csapkodó csillangók örvénylő mozgásba hozzák a vizet és így sodorják szájukba a táplálékot. Ezeket a csillangókat úgy látjuk működésük közben, mintha apró fogaskerekek pörögnének. Szemünk előtt apró rubintpiros állatkák is elvonulnak, vörös atkák. Smaragdzöld gömböcskék tarkítják tovább a képet: egysejtű gömbmoszatok tömegei (Pleuroeoccus). És ha szerencsénk van, amoebákkal is találkozhatunk. Ezek kocsonyás testű, színtelen, vagy halvány sárgás színű egysejtű állatok. Lassan csúsznak, hömpölyögnek az edény alján. Testük alakja folyton változik, állábakat bocsátának ki haladásuk irányába, ezek húzzák mlaguk után a test többi részét. Közben körülfollyák, bekebelezik a moszatokat és a növényi törmelékeket, ezekkel táplálkoznak. Láthatunk még sok más állatkát is, de figyelmünket magukra vonják a medveállatkák. Lassan mozognak a levélkéken, vagy esetlenül csapkodnak lábaikkal a törmelék között. Olyanok mintha miniatűr medvék lennének. Innen származik a magyar nevük: medveállatkák. Latin elnevezésüket pedig — Tardigrada — lassú mozgásuk miatt kapták. Magyar nevük ellenére sem veszedelmes lények. Már nagyságuk is olyan, hogy nem számíthatók ellenfélnek. A milliméter ezredrészeivel mérjük őket. A legnagyobb fajok sem érik el a másfél millimétert. A testnagyságuk 51 mikrontól 1400 mikronig terjed. Testük hát-hasi irányban lapított hengerhez hasonlít, amely elől és hátul kissé elkeskenyedik. Egy tükörsíkkal 2 hasonló félre oszthatók. Testük