Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

51 a közönséget, részben pedig az előadandó drámát dicsőítette. Sokszor van benne szó viharról, száguldó hajókról. Néha kibővítették egész drámai jelenetté ének- és zeneszámokkal tarkítva. Ekkor az volt a hi­vatása, hogy a hallgatóságot a cselekményre előkészítse. Minden társu­lat több száz loa-val rendelkezett. Az előadás után táncbemutató szórakoztatta a hallgatóságot. Ez is elmaradhatatlan volt. Néha cigányasszonyok táncoltak. Spanyolország­ban mindenki szívesen táncolt, a királytól az utolsó koldusig. IV. Fü­löpről és Lerma hercegről tudjuk, hogy kitűnő táncosok voltak. D' Aul­noy grófnő (1700.) el van ragadtatva a spanyol nők táncainak szépsé­gétől. 1587-ben a táncot egy spanyol pap még ártatlannak minősíti, egy évvel később már „emberi testben megjelent ördögnek" bélyegzi. Ezt biztosan arra a délamerikai származású kétes hirű nőre vonatkozik, aki a Zarabande nevű táncot találta fel. Mariana (1609) „De speetaculis" cimű könyvben azt mondja róla, hogy több bajt okozott, mint a pestis. Ti­lalom nem használt semmit, sőt a régi spanyol népies táncokat is ki­szorította. Az eucharisztikus dráma gyökérszálainak és alkotó részeinek tü­zetes ismertetése után, ismét felvethető a kérdés, helyt áll-e Lorin­ser szigorú feltétele, aki a dráma megértéséhez az eucharisztia misz­tériumának katolikus szellemben való elfogadását követelte, és azt is hozzáteszi még, hogy ezeket a játékokat nem szabad egyenkint vizsgá­lat alá venni, hanem egy nagy összefüggő egésznek kell őket tekinteni, hiszen egyetlen hittétel szerves kiágazásai. A feleletet Szent Tamás mély értelmű szavai adják meg legvilá­gosabban, amelyek egyszersmind a költészet és az Oltáriszentség közt fennálló viszonyt is meghatározzák : Quantum potes, tantum aude : Laudis thema speciális Quia maior omni laude, Panis vivus et vitális Nec laudare sufficis. Hodie proponitur. Dicsérd minden érzéseddel : Mit énekünk áldva hirdet: Mert bármi nagy dicsérettel A kenyér, mely él és éltet, szived nem éri fel. Nyujtatik ma itt nekünk. (Sík Sándor fordítása.) Lorinser ezért mondja : aki a gyönyörnek és ujjongásnak a boldo­gító, sosem kimerülő áradatát, amely a hívő kedélyét az eucharisztia titkának szemléletében táplálja, pusztán hideg ésszel fogja fel mint hi­deg fogalmat és nem meleg, hivő szívvel fogadja magába, annak Cal­derón úrnapi drámái örökké érthetetlen talányok maradnak, s az ne is merészelje őket a szerző szellemében megérteni és átélni. (I. k. 39. 1.) Eichendorff is rájött, hogy a calderóni vallásos drámák, a régi misztériumok és moralitások felmagasztosult utódai, a láthatatlan elem 4*

Next

/
Thumbnails
Contents