Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

52 költészete, amelyet csak jelképesen, azaz földi köntösben lehet érzékeltetni. Tehát itt elsősorban művészi közvetítésről van szó. A földi köntös nem élettelen köntös a spanyol költőnél, és a túlvilági elem nem holt metafizikai tartalom. E kettő egymást szervesen át és átjárja, tehát az allegória élővé lesz, a költői személyek pedig élő egyéniséggel rendelkező, húsból-vérből való személyekké válnak. „És ez a rendkívüliség — folytatja Eichendorff — a lángelméjű költőnek szinte kifogástalanul sikerült. Az isteni szikra emberi módon jelentkezik, viszont a földi elem, az egész természet, csillagokba, fákba és virágokba burkolva, Isten után szomjúhozva, a földöntúli elem szimbóluma lesz. Mindez oly magasságban játszódik le, ahol földi és földöntúli élet csodálatosan egybecseng; idő és tér, valamint az összes ellentétek az örök szeretet titkában egyenlítődnek ki. Érezzük, hogy a földi fátyol alatt a dolgokban titkos dal szendereg, amely vágyakozva álmodozik. Calderón a varázsigét eltalálta, s a világ elkezd dalolni." (54 1.) Hogy az allegorikus játékoknak megvannak a maguk árnyoldalaik, senki sem vonja kétségbe. Schack három pontba szedte össze nehézségeit. Ezek a következők : 1. az autó sacramental tárgya zavaros és szertelen, és e miatt nincs kellő szemléletesség és körülhatároltság, 2. a merev és betűszerinti allegória a költészetet megfojtja, 3. az első két ellenvetés következménye, hogy a költő hosszadalmas fejtegetéseket kénytelen beiktatni, amelyek a dogmatika összes szubtilis kérdéseit a „skolasztika álokoskodásai"-nak szellemében világítja meg. (II. k. 396. 1.) E harmadik pontra Baumgartner egyik dolgozatában pompásan megfelelt, kijelentve, hogy az állítólagos álbölcseség, az egyszerű katolikus tan, úgy, ahogy a római katekizmus tartalmazza. Ami pedig a hosszas fejtegetéseket illeti, a következőket jegyzi meg : „Az úrnapi játékokban a hosszas beszédeknek nem az a feladatuk, hogy az allagoriát magyarázzák, ezek akárcsak a profán színműben ragyogó rajzok, patetikus kitételek, a főcselekmény döntő pillanatainak tényezői. Tehát nem hibáról van itt szó, amelyet a lángelméjű költő oly könnyen elkerülhetett volna, hanem a spanyol színpad szándékosan megrögzített sajátságáról. Ugyanaz a bőven áradó beszédözön, amely bennünket zavar és bosszant, a spanyolnak igen tetszett. A költő és színész ezzel nyert alkalmat, hogy egész erejét egyszerre latba vesse. Ezek a terjengős helyek rendszerint a ragyogó dikció valóságos tűzijátétékai ; épen olyan egyformán költőiek, mint szónokiak. A megelőző jelenetek gondosan előkészítik őket, szerepük a darab elején mint nyugodt expozíciók igazolt, s a mellett mindig művésziesen illeszkednek bele a mű egészébe."

1 Baumgartner állításainak igazolására, és hogy a Schack által említett nehézségek is kellő megvilágításba kerüljenek, Lope de Vegá-nak „Az ember kalandjai" (Los aventuras del Hombre) cimű eucharisztikus 1 A Baumgartner S. J. : Calderons Autós. A „Stimmen aus Maria Laach" című folyóiratban. Freiburg. 1888. 204. 1.