Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

50 A ruházatban is nagyobb volt a fényűzés — amint láttuk — mint a világi darabokban, IV. Fülöp 1642-ben megparancsolta, hogy mindegyik színész, aki szerepéhez több mint egy ruhát ölt, 200 dukát büntetést fizessen és az országból száműzzék. 1660-ban pedig megtiltotta a színésznőknek az arannyal és ezüsttel átszőtt ruhák viselését.

1 Az eucharisztikus drámák befejezésénél rendszerint az Oltáriszentség jelent meg egy asztalon a kehely és ostya alakjában szimbólumoktól körülvéve. Helyette néha a kis Jézust állították oda kereszttel kezében, amint az eucharisztiát megigéri. Azután rázendítettek a „Tantum ergo" kezdetű himnuszra zenekisérettel. Végül megemlítendő, hogy a dráma nehéz bölcseleti tartalmát a népnek érthetővé tették az allegorikus grazioso 2 tréfái (rendszerint a gondolat szerepében), vagy egy vidám entremes, valamint a táncosok és a kéregpapirosból készült álarcok mutatványai. így keltettek hangulatot a gondolati elem ellensúlyozására. Az entremes burleszk jelenet a nép életéből, amelyet két felvonás között adtak elő. Király benne sohasem szerepelhetett. Hol versben, hol prózában írták Lope de Ruéda szellemében. Még 1793-ban írja Sarmiento : „Míg e jeleneteket nem olvastam sohasem tudtam, micsoda tulajdonképpen az igazi kasztiliai." Benavente mankóknak csúfolja őket, mert az a hivatásuk, hogy a nehéz darabokat a bukástól megmentsék. A legrégibb entremes Timoneda-tól maradt fenn. Címe : „Egy vakról, egy legényről és egy szegényről szóló felvonásközti jelenet." (Entremes de un ciego, un mozo y un pobre). Legnagyobb mestere pedig Cervantes. Calderón is írt egy-kettőt. Ének és zene is előfordul bennük s ekkor Saynete a nevük. Lope örömmel üdvözli a zene és ének felhasználását, mert ezekben a kis darabokban csak éhes suhancok, tolvajok s verekedők szerepelnek, ami a közönséget gyakori fellépésük miatt úntatta, 1777-ben Fischer nevű utazó a következőt írja : „A spanyol színészek az ú. n. saynete-kben, ezekben a kis bohózatokban kedvesek, mert ezekben minden nemzeti, minden természetes. Ezekben oly hűséggel, élénkséggel és ötletességgel játszanak, hogy a szigorú bírálót valósággal lefegyverzik.

3 Minden eucharisztikus játék keretét az elején az elmaradhatatlan loa, dicsének, végét pedig a tánc alkotta. A költemény elszavalása előtt is volt gyakran ének zenekisérettel. A loa-t egy tehetségesebb színész szavalta, s több száz sorból állt.

4 Tartalma szerint részben a várost, 1 Lásd Wurzbach bevezetését a calderóni auto-khoz. Calderons ausgewahlte Werke. Leipzig. 1920. X. k. 19. 1. 2 A grazioso a spanyol színmű elmaradhatatlan vidám szereplője. Először Gil Vincentenél találjuk meg. Rueda-nál simple és bobo a neve. Sohasem játszik önálló szerepet, mindig csak urát parodizálja. 3 Lásd Wurzbach tanulmányát. Calderóns ausgewahlte Werke Leipzig 1910. I. k. 82. 1. 4 A loa szó a latin laudam-ból származik, (quia profunditur in auditórium laudes — mondja Caramuel 1668-ban). Két elemből keletkezett: Az ú. n. introito-ból, és az argumento-ból. Az első burleszk bevezető sorok, a másik tartalmi ismertetés. E két elem idővel összeolvadt.