Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937
42 belőle folyik az eredendő bűntől való megváltás. A megváltás művének az eucharisztia tartós folytatása azáltal, bogy Krisztus hagyatéka lesz és a papi rend válik letéteményesévé. Kapcsolatban van Isten lényével is és annak tulajdonságaival, különösen az ő jóságával és irgalmával, a kegyelem erejével s az utolsó dolgok tanával. Ezért volt olyan nehéz a költőnek az eucharisztiát a cselekmény alakulása szerint hol az egyik, hol a másik értelemben venni; hol koncentrikus értelemben, hol pedig az összdogmatika tágabb keretében szerepeltetni. Ami pedig a költői szempontot illeti, rendkívül nehéz problémák merültek fel : 1. hogyan kell a dogmákat és a vele összekötött vallásos eszméket költőileg kifejezni, azaz versbe önteni, nekik értelmi és érzelmi életet kölcsönözni, amely az utat nemcsak az értelem előtt nyitja meg, hanem megtalálja az ösvényt az emberi szív mélyébe is. 2. Ez a tanító és épületes költészet nem volt csendes magányos olvasásra szánt költői mű, amelyet mindenki könyv alakjában kézhez kapott, hanem eleven színdarab, egy szinte a liturgia színvonalára emelt idő és körülményekhez igazodó ünnepi színjáték. 3. A dráma egy heterogén tömeg előtt elevenedett meg a színpadon, tehát kellett számolnia a tömeglélektannal is. A költők igen helyesen „sermón en representable idea" nevezték el. A sermón szóban benn van az ünnepi aktus, az épületes és tanító elem. Az idea felöleli az eszmei tárgyat, a representable pedig dióhéjban a drámai és költői jelleget emeli ki. Ezen meghatározás szerint hármas szempontból kell nézni az eucharisztikus drámát is. A költőnek első kötelessége az elvont elem nehézségét tetszetős alakban feltálalni, a magasreptű eszmei és dogmatikus anyagot könynyen érthető eszközökkel érzékeltetni. A költő művészi képessége itt alapos próbára van téve, mert a tárgy nehéz értelmi vonatkozásait érzelmi tényékké kell átalakítania, tehát nemcsak az agyat kell táplálnia, hanem elsősorban a hallgatóság szivét felmelegítenie, sőt izzóvá tennie.' Ezért voltak kénytelenek a szerzők az isteni gondolatnak és a szentek tevékenységeinek emberi külsőt kölcsönözni. A legnagyobb mester ebben Lope de Vega. „Jézus nevének ünnepi játéka" cimű (autó del nombre de Jesús) művében egy bájos szonett ecseteli a boldogságos Szűz angyali tekintetét. Egy másikban Szent József és Mária egymás iránti szeretetét és hűségét úgy mutatja be, mint] egy egyszerű falusi házaspárnál. Egy másik népszerű művében (autó del Tirano castigado) a szent házaspár egymást vigasztalja a betlehemi út fáradtságain s Mária — jelentkező szülési fájdalmait hősiesen titkolva — kéri férjét, meséljen valamit az ősökről, mert ez megrövidíti az utazást. A lírai elemet itt bőven ontja a spanyol népies dalművészet. Calderón, a nagy mester, az elvont eszmék és fogalmak szónoki díszét szereti, melynek jellegzetes példája „Baltazár lakomája" (La cena de Baltasar) c. művében a halál önleírása ömlengő oktávákban. 1 1 G. Reynier : Le drame religieux en Espagne: Revue de Paris 1900. 821. 1.
