Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

41 Enrico ugyanis ezt mondja: Nem értem minő varázst Keltenek szavaid, Hogy a tudás ellenére hinnem kell. Hogy Calderon galanteriája Goethet érintette, Eckermannból is látható. (1824. február 26-án.) Ép egy képet írnak le, amely több hölgyet ábrázol. Ebben a pillanatban egy fiatal ember lépett be, akire a hölgyek tekintete irányul; úgy látszik a zenei előadást szakította félbe s miközben könnyed meghajlással előttük áll, azt a benyomást teszi, mintha bocsánatkérő szavakat rebesgetne, amelyeket a hölgyek tetszéssel hallgatnak. „Ez, azt gondolnám, oly gáláns volna — mondá Goethe — mint Calderon valamelyik darabja." 1 A graciosoval is sokat foglalkozik Goethe. Ezt az idegen nevet átviszi saját látókörének jelenségeire. így pl. Schopenhauer Johanna Gabriele című regényében egyik személyről így tesz említést: „A jó öregnek mindent megbocsátunk, sajátságos természete és korlátoltsága miatt; a graciosot játssza ebben a tragédiában s nem marad el a legfürgébb calderoni graciosotól." Goethe életrajzi vázlataiban az 1820. évekből olvassuk : „Voss és Stollberg természetének ellentéte korábban nyilatkozott volna meg, ha Ágnes mint angyal a földi garázdaságot nem csendesítette volna le és mint gracioso egy rettenetesen fenyegető tragédiát szelíd iróniával az első felvonások keretében nem iparkodott volna enyhíteni." Az életrajzi töredékekben pedig a következő áll: „Minden relacióban közvetítőt kell benne látnom a férj és jóbarát között. Az angyal-gracioso szerepet annyira kedvesen játssza, biztosan és hatásosan, vájjon kérdéses, hogy Calderont ennek a szaknak mesterét nem ejtette volna bámulatba." Mindezek a megjegyzések érdekes fényt vetnek Goethe gondolkozásmódjára. Goethe költői tevékenységének legszebb idejét már maga mögött látta, amidőn Calderonra felfigyelt. Már az öregkor szemlélődő világát élte. Úgy lehetne elképzelni az idős költőt legjobban, amint egy magas hegynek tetejéről nézi a távoli vidék napsugaras csúcsait s gondosan kiválogatja az általánosból a neki tetszetős különöset. A völgyek mélyén azonban, ahol a hegyek érintkeznek egymással s ahol köd terjeng még, oda nem hatolt látnoki szeme. Goethe Calderont illetőleg tudatában volt annak, hogy nem tudja mi van a köd alatt s ez őrizte meg attól, hogy a spanyol költővel szemben igazságtalan legyen. 2 A közismertté vált elemek nem keltettek bosszúságot benne, csak akadályt képeztek az élvezésben, hiszen más kultúrkörzetről volt szó, amely ismeretlen maradt előtte s részben kortársai előtt is. Bár azt írja évkönyveiben (1816) „Gries a XVII. századbeli Spanyolországgal egyre jobban megismertet bennünket." Mégis egyetlen drámaírónak egy néhány műve azonban nem adhatott kellő is1 Schuchardt: Zur Calderon Jubelfeier. Neue Freie Presse 1881. (Mai.) ' Romantisches und Keltisches : Gesammelte Aufsátze von Hugó Schuchardt. Berlin 1886. Goethe und Calderon. VIII.