Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

12 meretet erről az országról, mert hiszen Goethe szavaival élve „Calderonnál az emberi állapotokat, érzéseket, eseményeket már feldolgozva előkészítve s leszűrődve" találjuk. S ha másrészt Keletről a tengeren keresztül Calderont megközelíteni véli „aki arab műveltségét nem tagadhatja le", úgy nagy tévedésben van az arab befolyást illetőleg. Goethe egy-egy költő, különösen egy drámaíró tanulmányozásánál mindig tekintettel volt az életfeltételek különböző voltára. Shakespearet és Calderont mint két kortársat mindig egybevetve vizsgálta s úgy látta, hogy hogy az angol költő számára nagy előnyt jelentett protestáns vallása. (Über Kunst und Altertum III. 1822) s azt is megjegyezte (Eckermannhoz intézett szavaiban 1826 július 26-án) „ha Shakespeare a madridi udvar számára írt volna, bizonyára szigorúbb drámai szerkezethez tartotta volna magát." Ez a nagy dicséret nála nem puszta formalitás, amint nem volt az sem az, amidőn a calderoni drámákat a weimari színpadra hozta. Belső lelki szükséglet indította erre. Valami különös erő vonzotta Calderonhoz, amelyet nem fejt ki nekünk, csak itt-ott éreztet.

1 Különös rokonszenvnek kellett itt lennie, amelyet az olvasó nála nem vesz észre, Schillernél azonban igen. Azért Schillerre értett szavait nyugodtan lehetne Calderonra is alkalmazni. (1825 január 18-án Eckermannhoz.) „Egy nagy tárgyba merészen belevágott, minden oldalról megtekintette, jobbról balról megforgatta és össze-vissza gyúrta. Tárgyának csak a külső keretét tartja szeme előtt, a cselekményt nem szokta belülről kifejleszteni." Pedig mindkettő az idealizmus követője. Grillparzer mondta ki talán a legcsattanósabb párhuzamot. „Calderon a spanyol irodalom Schillerje és Lope de Vega pedig Goetheje. Calderon: nagyszerű mesterkedő. Lope: természetfestő. Calderon és Schiller bölcseleti íróknak látszanak, Goethe és Lope de Vega azok is. Amazok azoknak látszanak, ezek ellenben eredményeket mutatnak fel." Miben rokon Goethe és Calderon ? kérdezem most. Dorer is is iparkodott 2 erre a kérdésre megfelelni. A lényeget azonban nem találja el. Hogy Goethe és Calderon hasonló tárgyakat, a Cyprián, Faust és Prometheust választotta, hogy mindketten érdeklődtek az izlam iránt, a véletlen műve. Hogy a nőknek nagy szerepük van a férfiú szellemi és lelki életében, végül hogy a békés szellem, amely a tragikus véget enyhíti, a két költő közt szellemi hidat jelentene, szintén kétséges. Dorer a következőt is hangsúlyozza: Goethenél és Calderonnál is nagy volt a hajlam az allegóriára. Calderonnál ez annyira ment, hogy korábbi műveit, amelyeket a való életből merített, allegorikus darabokká írta át. Igen, de Calderon élete vége felé pap lett s ettől kezdve csak úrnapi ünnepi játékokat írt, ezek pedig allegorikus jellegűek. Ha volna is ebben bizonyos 1 Kari Wolíf: Goethe und Calderon Goethe-Jahrbuch. 1913. Ez a tudományosan megírt kis értekezés semmi ujat nem hoz a Goethe—Calderon kutatás terén Egyetlen új megállapítása az, hogy az agg költő részéről tiszta önámítás volt az, hogy Calderon soha sem volt rá hatással „se jóban se rosszban." Goethevei ez többször megtörtént. s E. Dorer: Die Calderon-Literatur in Deutschland- Leipzig 1881- (Fortsetzung für die Jahre 1881—4. Dresden)