Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

9 Dr. Szerecz Imre gyászbeszéde Gál József ravatalónál. KEDVES KARTÁRSUNK! Akik fáradhatatlan tevékenységednek, nagy emberi erőfeszítéseidnek tanúi és csodálói voltunk, akikkel együtt fáradoztál, vagy akiknek javára munkálkodtál, ime utolsó búcsúzásra körülálljuk ravatalodat. Mindnyájan eljöttünk: a város, amelynek képviselőtestületében és iskolaszékében bölcsen működtél, a prémontrei gimnázium tanári kara, melyhez életednek legmunkásabb szakaszában tartoztál, és a tanuló ifjúság azoknak képében, akiket mint intézetünk rajztanára nagy lelkesedéssel és szakavatottsággal tanítottál. Távozásod fájó volt tanártársaidnak és jó barátaidnak, mert érezhető ürt hagytál gyérült harcsorunkban : eszméid világa, bátorságod lelkesedést tudott önteni a csüggedő szívekbe, amikor — nehéz időben — tanártársaiddal vállvetve védted a magyar ifjúságot a századvég nagy lelki járványa, a blazirtság ellen és amikor — a szenvedés és éhség éveiben — nem lankadó hittel támogattad a fronton küzdő apák gyermekeit és hozzátartozóit. A tanár élete egy remény mindvégig. A gondjaira bízott ifjúságnak jelen és jövendő boldogulását együtt reméli a szülővel, tanártársaival, magával az ifjúsággal. Ez a sokszor öntudatlan összhang ünnepi perceket ad a hétköznapi munka közepette és a venisanctés hangulatot megtartja életünkön át a végső, néma Tedeumig. Ez Isten ajándéka és egyik forrása a nevelő lelkesedésének és tanító művészetének. Te művésze voltál nevelő hivatásodnak. Diákjaidnak ügyességét és lelki éberségét egyaránt lekötötted. Kezükbe adtad a háromszöget: a mathematikai igazságok legegyszerűbbnek látszó képét. Milyen boldog volt a kis elsős, hogy a háromszög minden törvényét, minden igazságát felfoghatta: az oldalak viszonyát, a szögek helyzetét, nagyságát, az idom kerületét, területét; az adott meglévő elemekből kiszámíthatta a hiányzó ismeretlen részeket. Milyen művész voltál, amikor ezekre a nagy igazságokra rávezetted a kis tanulókat ! De nagyobb művész voltál, amikor a végtelen igazságok felé mutattál, amelyeket az emberi elme nem tud meghatározni, de amelyek az emberi lélek és szív legnagyobb tartalmát adják. A háromszög külszögeit még biztos szemmel méri a gyermek, de száraik meghosszabbítva hirtelen misztikus, titokzatos alakot adnak az egyszerű idomnak: sugárrendszer támad minden sarkán. Az elhajlás szöge még a mienk, de a szárak a végtelenbe vesznek. Hiába nézett a fejlődő értelem széjjel : a háromszög megmaradt az euklidesi igazságok alapkövének, de rejtély rejtélyre következett. A természet fukar a háromszög egyszerű idomának képével. A fényért küzdő fák dereka párhuzamos, az ég felé törő jegenyék párhuzamosak, az Istenhez emelkedő emberek milliói párhuzamosan sorakoznak. Tőled tudták meg a tanulók, hogy a párhuzamosak a végtelenben találkoznak. A mérhető igazságok kis tárháza, az apró zárt háromszög után a sugárrendszer távolságain, a párhuzamosok találkozó pontján,