Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

8 Csigaházy Ernő vesebaja miatt évek óta állandó orvosi ellenőrzés mellett igen szigorú étrendet tartott. Erős akarata mindamellett oly példásan pontos és eredményes tanári tevékenységre képesítelte, hogy a legnagyobb megdöbbenés lett úrrá rajtunk, midőn december 15-ének délelőttjén a gyilkos kór szeretett rendtársunkat éppen orvosához mentében leterítette. A szanatóriumban Stefaits Aladár apátplébános a haldoklót a végső szentségekkel megerősítette, az orvosi beavatkozás azonban már hiábavalónak bizonyult. Rendházunk gyászjelentése a következő : A csornai premontrei kanonokrend keszthelyi társházának tagjai mind a maguk, mind prépost-prélátusuk és az egész rend és rokonság nevében is fájdalmas szívvel, de az isteni végzésben megnyugodva tudatják, hogy szeretett rendtársuk Főtisztelendő Csigaházy Ernő Kálmán csornai premontrei kanonok, a keszthelyi prémontrei rendi kat. gimnázium nyilvános rendes tanára folyó hó 15-én délelőtt rövid rosszullét után a végsőszentséggel megerősítve szívszélhűdés következtében életének 63-ik, rendi szolgálatának 40-ik és tanári működésének 32-ik évében váratlanul elhunyt. Megboldogult rendtársunk földi maradványait folyó hó 17-én, kedden, délután 4 órakor fogjuk a Szt. Miklós-temető kápolnájából a rendi sírboltba örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szentmise áldozatot ugyancsak 17-én reggel 9 órakor fogjuk a plébániatemplomban bemutatni. Született 1873. szeptember 17-én Szepetneken, Zala vármegyében. A rendbe lépett 1891. aug. 15-én, ünnepélyes fogadalmat tett 1895. aug. 15-én, pappá szentelték 1896. nov. 8-án. Nyolc évi rendi szolgálaton kívül 32 évet töltött a tanári pályán, amely hosszú idő alatt mindenkor a természet gyönyörű világa iránti szeretettel iparkodott eltölteni az ifjú lelkeket. Utolsó pillanatáig az egykori ifjú tanárnak lelkesedése élt benne a nevelés és tanítás ügyéért, a kötelességteljesítésnek változatlan egyformasága és szaktárgyai, főkép a madarak, virágok, cserjék és fák iránti ideális lelkesedés. Hivatásának hangtalan és buzgó munkása volt, kis tanítványainak szerető atyja szíve végső dobbanásáig. Rendtársainak, a szülők és tanítványok el nem múló szeretete kíséri sírjába. Az örök világosság fényeskedjék neki ! Keszthely, 1935. dec. 15-én. Elhunyt rend- és tanártársunk temetését a rend, az intézet és a város megható részvéte mellett a rend főnöke, Steiner Miklós, csornai prépostprélátus, végezte. A boldogultnak ravatalánál tanártársai részéről dr. Szerecz Imre mondott gyászbeszédet. Értesítőnkben közöljük. Az ifjúság fájdalmát Fehér Zoltán VIII. osztályú tanuló tolmácsolta. REQUIESCANT IN PACE!