Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

48 hangsúlyozott, hogy Calderon színművészeiének nincsen meg a német nép lelkét annyira jellemző bensőség és mélység, most már Goethe is elismeri. Örül, hogy Schiller nem élte túl a Calderon-kultusz tetőpontját és hogy őt a spanyol dráma nem bilincselte le jobban. Lope de Vegá-t Goethe Malsburg Ottó fordításából ismerhette, A költő a neki ajánlott fordítást nagyon megköszönte. A fordítót kitüntető szívességgel fogadta és ettől kezdve minden téren támogatta. A fordító munkatársa Pauline von Calenberg is felemlíti, hogy Goethe őt milyen barátsággal buzdította, „hogy a virágos ösvényen tovább haladjon". Malsburg maga írja Tieckhez írt levelében : „Goethe velem igen kedvesen és atyai módon bánt." Egy órán keresztül tárgyaltak irodalmi kérdésekről. „Szépen beszélt Shakespeare-ről és Calderon-ról." (1824. VIII. 8. Holtéi. Bd. II. S. 320.) Az egykori tisztelet, amellyel Goethe Calderon irányában adózott, megszűnt. Amig 1809-ben azt mondja: „Lope csak a nép számára írt s csakis annak akart írni," addig 1825-ben Eckerman-nak bevallja, hogy sajnálja azt az időt, amelyet haszontalan műveinek tanulmányozására pazarolt. „Ha meggondolom, mit dolgozott Lope de Vega, akkor az én költői műveimnek száma igen kevésnek tűnik fel előttem. Tulajdonképen jobban kellett volna saját foglalkozásomhoz ragaszkodnom." Hogy Goethe kritikai ítélete a költészetről és a művészetről mikép módosult volna, ha Calderon helyett Lope de Vegá-t tanulmányozta volna, nem tudjuk. Lehetséges, hogy költői egyénisége, amely a megtestesült természet, könnyedség és üdeség volt, Goethe költői hajlamának jobban megfelelt volna, mint a mesterkélt Calderon. Még ha Grillparzer kijelentése, hogy Calderon a spanyol irodalom Schillerje, Lope de Vega pedig Goetheja elfogadható is, a nagy költő a szimbolizáláshoz való ragaszkodása ellenére is közelebb áll Lopehez, mint Calderonhoz. Amit eleinte Goethe, majd követői csupán hangoztattak még, azt Brentano Kelemen már világosan követeli, t. i. Calderont értékesíteni a modern színpad számára. Arnim azonnal válaszolt. Behatóan ismerteti a romantikusoknak a spanyol klasszikusokhoz való viszonyát, akik csak a külső formákat utánozták és az estilo culto-ban gyönyörködtek.

1 A fiatal nemzedék azonban, mint Goethe is, a spanyol dráma külső értékeit mellőzve az eszményi tartalomra, az erkölcsi mélységre ügyeltek a nélkül, hogy az eredeti egyéniségüket megtagadták volna. A romantika utolsó képviselői közt látjuk Uhlandot. Calderon-nal nem rokonszenvez. Ellenben Lope-vel szívesen foglalkozik. A nép hagyományaihoz való szoros ragaszkodás, drámáiban előforduló ősrégi románcok, valamint a mű és népköltészet megragadó összhangja voltak azok a szálak, amelyek őt Lope-hez fűzték. „Poetischer Almanach"-ja (1822) közöl részleteket Lope „Casamiento en la muerte" című drámájából és „El rey 1 Morris: Arnims ausgewalte Werke Bd. I. S. 38.