Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

49 Bamba" című művéből az Ildefons románcokat. 1 Sőt az előbbi drámát is le akarta fordítani. Mint minden kezdőnél e téren, nála is tapasztalható a jambus és trocheus közti ingadozás, akárcsak Goethe-nél és Platen-nél. Platen „Alearda" c. töredéke közvetett kölcsönzést tüntet fel. Spanyol gondolkodás, de spanyol versmérték is lebeghetett szeme előtt. Különben a korai romantika ösvényén haladt. Költeményei Calderon iránt érzett mély tiszteletét árulják el. Az egyes Calderon-drámák felett esztetikai méltatásokat írt, de mindenütt csak dicséreteket oszt Schlegel módjára. 2 Ebben a tekintetben hasonló hozzá Eichendorff, aki időre nézve később ugyan, de szintén a korai romantika tanítványa. „Der Freier" című vígjátéka (1833) a spanyol köpenyes és kardos színdarabok mintájára (Comedias de capa y espada) készült. A főhős mint komorna, a komorna mint úrnő szerepel, majd férfinak adja ki ma­gát s ezáltal párbajba keveredik. A párhuzamos jelenetek (előkelők és szolgák között) szintén spanyol eredetűek. Elete végén Calderon auto-it fordítja Schack ösztönzésére (1846). 3 Ugyancsak a spanyolok iskolájába járt Ernst Theodor Amadeus Hoffmann, a német Cervantes. Calderon „Öv és virág" (La banda y la flor) című vígjátékát „Eifersucht und Liebe" címen operává alakítja át. A bambergi színpadon spanyol drámákat honosít meg. Holbein igazgatósága alatt előadat három Calderon darabot. Mind a három nagy sikert aratott, amit Hoffmann a katolikus bambergi nép vallásos érzésnek tulajdonít. 4 1829-ben megjelent Raupach Ernő „Tochter der Luft" című műve, amelyről Goethe külön értekezést ír (Kunst und Altertum Bd. III. 1822.) A Calderon-rajongás ezen években szemmelláthatólag lelohadt, különösen amikor a francia beavatkozásnak sikerült (1823) a cortez szabadelvű al­kotmányát lerombolnia. Amidőn pedig Cadix megadta magát, a németek lelkesedése egyenesen megvetéssé csapott át. Olsner ekkor írta Rachelnek : „Wem je hátte geahndet, dass in Spanien alles káuflich sei! Eigensinn bloss und Dünkel und Grossprahlerei scheint sich die heroische Nation der Don Quijoten vorzubehalten . . ." Ekkor már a lelkes Malsburg is ki­jelenti a Lope-fordítás előszavában (1824), hogy Calderon művei, amelyek őt hol az égbe emelték, hol pedig virágtengerbe süllyesztették, az örökké üde és természetes Lopevel szemben a költői megszokás bélyegét hord­ják magukon. Goethe is megszűnt betegségről beszél. Hiába próbált Zalhas és Mámminger „Az élet álom" és „Az állhatatos fejedelem" című műveket új köntösben megjelentetni, az idő elhaladt felettük. A korai romantikában gyökeredző Immermann Károly is sokat fára­dozott, hogy düsseldorfi közönségét rászoktassa a spanyol darabok láto­gatására. Eszményi tartalmukat magyarázta. Külön előadásokban a spa­1 Herm. Fischer: Uhlands Beziehungen zu auslándischen Literaturen. Zeitschriít tür Vergleichende Literaturgeschichte. 1886. Bd. 1- S. 365 2 K. Heinze : Platens romantische Komödien. Marburg 1897. 3 Richárd Dietze : Eichendorff Werke. Bd I. Einleitung. Leipzig 1891. 1 Gg. Ellinger: Hoffmanns Leben und Werke. Hamburg 1894. 4

Next

/
Thumbnails
Contents