Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

37 a spanyol nyelvvel. Korner levelére, aki ajánlja neki a spanyol drámaírókat, így válaszol : 1 „Überhaupt werde ieh mich nun bald an Calderon und Lope de Vega machen, sobald ich mit dem Don Quijote ganz fertig bin." Schiller egy évre rá meghalt. Körnert különösen „Az állhatatos fejedelem" érdekli, amelyet Buchholz mukájából ismer. „In dem poetischen Teile des Handbuchs der span. Litteratur, steht unter anderen ein Stück von Calderon : der standhafte Prinz, das viei eigentümliches hat." Buchholz könyve azért fontos, mert „Az állhatatos fejedelem" feldolgozása innen indul ki.

2 Ezt Farinelli állítása szerint Schuchardt nem tudja és nem említi fel értekezésében. Goethe már Olaszországban ismeri meg Calderont. A fiatal Goethenél azonban jobban ragadta meg Calderon drámai költészete, Gerstenberg H. Vilmost. A „Cada uno para si" c. dráma egyes helyeit idézve, azt állítja, hogy a zsenialitás és leleményesség tekintetében nem áll Shakespeare mögött. Farinelli szerint Francisco Mariano Nipho, aki „Diario estranjero"-ban Calderont védelmezi kortársainak támadásaival szemben, befolyásolta volna Gerstenberg lelkes kijelentéseit.

3 írja is : „den Mann von Geschmack möchte ich auch unter uns sehen, der, nicht mit Erstaunen gestehen wird, dass eine unerschöpfliche Fruchtbahrkeit der Erfindung, verbunden mit einer so immer gegenwártigen Uberlegung in der Anordnung und so viel Geist in der Ausführung, noch bei keinem anderen Schauspieldichter in ganz Európa vorgekommen sei." 4 Sőt Calderon „A lég leánya" című színművének elemzését igéri, valamint párhuzamot akar vonni Calderon e műve és Shakespeare „Comedy of Errors" c. vígjátéka között. Calderon ugyanezen színművét csodálja Goethe is, még pedig azért, mert a tiszta emberi seholsem lép Calderonnál annyira előtérbe, mint itt. Viszont a démoni elem, amelyet Lessing bámul benne, nem teng túl. Maga írja: „Hiebei darf man dann nicht verkennen, dass der Gegenstand vorzüglicher ist als ein anderer seiner Stücke, indem die Fabel sich ganz rein menschlich erweist und ihr nicht mehr Damonisches zugeteilt ist als nötig war." Shakespeare és Calderon közti különbséget így vázolja : „Shakespeare nekünk a teljesen érett szőlőt kinálja, szőlőszemet szőlőszem után tetszés szerint élvezhetünk, kisajtolhatjuk mint mustot vagy bort, megízlelhetjük, minden tekintetben üdének és frissnek találjuk. Ezzel szemben Calderon a nézőnek semmiféle választást nem enged. Tisztán lepárolt szeszt ád, némi fűszerrel ízesítve, némi édességgel vegyítve. Ugy kell bevennünk az az italt, amint előttünk van, Ízletes, drágalátos ingerlőszerűi, vagy el kell utasítanunk." Ez az a kulcs, amellyel Goethe Calderon költészetét szemléli. Ahol a démoni elem túlsúlyban van, ahol — Goethe szerint — Calderon balhiedelmeknek, babonának hódol, ott természetesen Goethe-vei a germán világfelfogás, a felvilágosodott fej kerül összeütközésbe. 1 Schiller: Briefwechsel mit Korner. Bd. IV. S. 366. 2 Fr. Bucholz : Handbuch der spanischen Sprache und Litteratur 1801—1804. 3 Arturo Farinelli: Spanien und die spanische Litteratur im Lichte der deutschen Kritik und Foesie. Berlin 1882 S. 110. 4 H. W. von Gerstenberg : Vermischte Schriíten. Altona 1815. Bd. III. S. 251, (Gerstenbergs Versuch. 14 und 15 der Schleswigschen Litteraturbriefe.)