Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

Calderon szerepe Goethe költészetében. Goethe és Calderon! Két nemzet szellemóriásának neve egymás mellett! Mindketten teljesen más faji, vallási adottságok között nevelkedtek, más századok gyermekei. Ez bizonyára különös érzést kelt bennünk. És mégis érdekes bepillantást nyújt e két név egymás mellé helyezése, ha ez utóbbinak szellemi nyomait kutatjuk az előbbinek változatos életkörülményei között. Biedermann figyelmét is önkéntelenül ráterelte ez a körülmény, amidőn Goethe „Trauerspiel in der Christenheit" című drámai töredékét elemezte. 30 évnek bonyolult lelki és szellemi életét kellett boncolás alá vennie, hogy Goethe mindenre kiterjedő tudatkörében a calderoni pontokat felfedezze.

1 Goethe valószínűleg már korán ismerkedett meg a spanyol irodalommal, sőt az se lehetetlen, hogy spanyol és portugál nyelven egy kissé olvasni is tudott. így a Don Quijote regényt már Bertuch fordítása előtt ismerte. Clavigo, Egmont és Claudine von Villa Bella (1776) című művei Spanyolországba vezetik az olvasót. Calderont névszerint már 1802 előtt ismerhette. De ez önmagában még nem jelent semmit. Sokkal fontosabb az, hogy 1886-ban Velencében egy comedia deli' arte-t lát, amelynek tréfás tárgya egy német „Der Verschlag" című darabra emlékezteti. Ez pedig nem más, mint Calderon „Az elrejtett férfi és a fátyolos nő" (El escondido y la tapada) c. műve, amelyet Gries később ugyancsak ilyen címen fordított le. Valószínűleg az olasz darab ugyanazon forrásra vezethető vissza. Hisz a többi Calderon-darabbal is így volt. Német öltözetben, idegen szerzők neve alatt lappangtak szerteszét. Hogyan küldött volna Humboldt Vilmos 1799 augusztus 26-án Goethenek egy mosolyt gerjesztő jelenetet Calderon-nak „Zalameai biró" című darabjából, amikor az teljesen más címmel forgott közkézen ? Még ugyanazon évben nov. 28-án küldött Humboldt Madridból kímerítő jelentést a spanyol irodalomról és színpadról. Goethe erre rendkívül érdeklődni kezdett s válaszában azt írja : „Ismét közeledtem a spanyol írókhoz s a múltkor Cervantes Numancia című szomorújátékát is nagy örömmel olvastam." Goethe azon szavai itt nyernek értelmet, amelyeket 1800 ápr. 2-án intézett Schlegelhez s amelyben azt írja : „egy országról, amelyet nem látogathatunk meg, szívesen olvasunk éleselméjű utazók útleírásait." Hát nem is könnyű Goethenek Calderonról írt három évtizedes megjegyzéseit egységes rendszerbe foglalni. Goethe ugyanis sose tért vissza egy és ugyanazon tárgyra anélkül, hogy minden egyes alkalommal új megvilágításba ne helyezte volna. Calderonról való ismeretei azonkívül állandóan bővültek fordítások révén. így aztán egy folyton emelkedő ívelést észle1 W. Frh. von Biedermann : Goetheforschungen. Frankfurt 1879.