Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

22 „Eine klassenloseGemeinschaflsdichtung".

1 Akár a középkor „Spielmann "-ja, vagy a barokk színpadi rendezője, vagy az újabb idők „Spielbuch"-költője szerepel, a költészet minden társadalmi osztályt áthat : az elegáns udvari hősi dalt, a népies Schwank-ot, a spanyol díszoperát, a falusi színpadot, a Burgtheater vagy a külváros mesejátékát. Az osztrák költészet látatlanban hagy egy-egy társadalmi osztályt, mint a költő is művében lappang. Személyisége, polgári léte a közösség sorsában teljesen felolvad. Ez a névtelenség, a középkorban, a barokk idejében, de Grillparzernél is megtalálható. De megtalálható az akarat is az osztrák költészetben, hogy külön állami közösséget alkosson. A barokk színház hangsúlyozza ezt a legélesebben. A játékösztön (Spieltrieb) végig vonul az egész osztrák költészeten, amely még ott is a drámára utal, ahol drámaellenes formák szerepelnek. Az osztrák költészet a barokk kor óta lényegében „Spielbuch és Musiktext". Sajátságos eljárása a jelenről a mult hasonlatában beszélni. A barokkszínház a római történelem ké"peiben az egykorú hőstetteket vetíti közönsége elé. Grillparzer a 30 éves háború előzményeiből metaphorát alkot. Hofmannsthal korának történetét egy ó-lengyel történeti legenda nyelvezetében írja. Ez az a vonás, amely az osztrák költészetnek latin elemekkel telitett lelkébe bepillantást nyújt. Szinte ellenszenvvel nézi a valóságnak nyílt egyenes ábrázolását. Képekben gondolkozik és hasonlatokban beszél. Srbik szerint három okból : 1. mert inkább hisz a művészet valóságában, mint az érzéki világban, 2. azt akarja, hogy mindenki értse és hallgassa, 3. mert az érzékfeletti és a tapasztalati, az én előtti és mögötti világot egy egésznek tekinti. „Minden egyes dolog az, amit a másik jelent, viszont minden egyes dolog jelenti azt, ami a másik." 2 így tükröződik vissza a másvilág a földi létben, a jelen a múltban, az egyén a közösségben. Érdekes jelenség ! A kétezer éves Bécs, az osztrák szellemi élet mindenkori ütőere, elfelejtette, ami elmúlt s megtartotta, ami méltó az emlékezetben való megtartásra. Jöttek a germánok, a rómaiak és megint a germánok, majd a Karolingok, Babenbergek, Habsburgok és az utolsó lotharing fejedelem. És Marcus Aureliustól, aki Bécsben töprengett a világ mibenléte felett, a középkor regősein és a barokk kor császári komponistáin keresztül az idők fordulatáig, még Grillparzer költői jóslatát megelőzve fut végig ez a lánc, ha egyes szemek nem láthatók is. Bécs századról-századra felhalmozta a gazdag örökséget s azt időről-időre költőileg fel is dolgozta és az osztrák nép szellemi létéért kezességet vállalt. Ez teszi helyzetét egyedülállóvá a népek szellemi történelmében. ' Nadler—Srbik: Öslerreichs Érbe im gesamtdeutschen Raum. Salzburg 1936. * Joseph Nadler: Die deutsche Dichtung. Die Bücherbarke 1936.