Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1934

IX. A Keszthelyi Premontrei Diákszövetség. A Keszthelyi Prémontrei Diákszövetség Budapesti Osztálya dr. Burány Gergely emlékének szentelte január 31-én rendezett összejövetelét. Az elnökség kérésére ezen alkalomra készített előadásában dr. Déri József megrajzolta a tanítványok lelkében élő pedagógus alakját. A színjeles keszthelyi diák, Déri József, nemcsak az iskola padjaiban volt dr. Burány Gergeiy hatása alatt, hanem az élet sem választotta el őket; a jó diákból hálás tanítvány lett, akinek sorsát szerető atyai barátsággal kisérte a volt tanár. A nevelő és az ember arcképének megfestéséhez tehát dr. Déri Józsefnek a legteljesebb anyag állott rendelkezésére. Felolvasását egész terjedelmében itt közöljük. Méltóságos Elnök Ur 1 Igen Tisztelt Barátaim ! Mély megindulás vesz rajtam erőt, amidőn a Csornai Prémontrei Kanonokrend nagynevű Prépost-Praelatusának, mindnyájunk jóságos és nemeslelkű igazgatójának, meleg érzésű, de szigorú és igazságos vezetőjének, Dr. Burány Gergelynek az emlékével kezdek foglalkozni. S ez érthető is, mert kisgyerek-korunk élményei jutnak az ő személyével kapcsolatban előtérbe, mert hiszen ő nekünk, akik alig 10 éves korban jutottunk a szülői házból az ő keze alá, nemcsak igazgatónk, hanem szüleink után szülénk is volt, aki nemcsak tanulmányi előmenetelünkkel foglalkozott, hanem törődött mindazon érzésekkel, gondolatokkal és sokszor még gondokkal is, amelyek a keze alá került kisdiáknak az érzelmeit és eszét foglalkoztathatták és ezáltal tanítványainak szeretetébe és bizalmába férkőzve, azok jellemének kialakulását is hathatósan befolyásolta. A puritán lelkű, igazán apostoli erényekben gazdag főpapról nem beszélek; ezirányú munkásságát sokkal hivatottabb emberek megemlékezései már megörökítették, e helyütt inkább a tanférfiúnak fáradhatatlan munkásságáról az irántunk érzett szeretetéről, szerénységéről és lelkiismeretességéről akarok megemlékezni, valamint arról a gondoskodásról és érdeklődésről is, amellyel velünk nemcsak tanulókorunkban, hanem meszsze az iskola határain túl is állandóan foglalkozott és előmenetelünket figyelemmel kísérte. Mint mélységes hitű főpap és mint izzó hazafi, elsősorban valláserkölcsi nevelésünk irányának megszabásában látta a tanítás módszerén kívül azt az utat, amelyet a vezetése alatt álló gimnázium egész rendszerének alapjává kellett megtennie. Ezzel a célkitűzéssel fejlesztette a vezetése alatt álló, akkor még szerény algimnáziumot főgimnáziummá és azt követte később egész életén keresztül. Különösen sürgette a szülők bensőséges szeretetét, mert olyan koncentrikus érzelemnek tartotta ezt,