Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1934

HORATIUS. 20 évszázad! Még visszagondolni is merészség ennyi időre, amikor oly rövid egy ember élete. Ragyogó csillagok, fénycsóvás üstökösök, szi­porkázó meteorok tűntek le az ég boltozatáról a 2000 év alatt. Egyiptom hatalmas, gazdag fáraói, a tudományok nagy nevű művelői: Platonok, Aristotelesek, Sosigenesek; legyőzhetetlen hadvezérek: Scipiok, Julius Caesarok, Nagy Sándorok ; hazájukat naggyátevő államférfiak : Periclesek, Augustusok, — noha ránk hagyták dicső neveiket, noha maradtak ránk szebbnél szebb emlékeik, — neveik már csak a történelemé, emlékeiket megcsodáljuk, de köztünk nem élnek. Azonban mégsem minden a múlté, mégsem minden a történelemé! 2000 évvel ezelőtt született a római birodalomban olyan valaki, aki ma is köztünk él, akinek szelleme sok évtizeden át átlengte a magyar iroda­lom sok jeles termékét. Az ő lírája, az ő költeményeiben megnyilvánuló magasztos eszmék, az ő bölcs élettapasztalati igazságai, az ő játszi hu­mora olyan hatást gyakoroltak még nem régen is és hellyel-közzel gya­korolnak ma is a mi költőinkre, amelyről bátran zenghette : „Exegi monu­mentum aere perennius . . . ." ]) Ez a valaki Qu. Horatius Flaccus, a rómaiak legnagyobb lírikusa, aki bátran zenghette tovább: „Non omnis moriar . . . ." 2) Igen, ő itt él most is közöttünk! * * * Hogy ki volt Horatius, azt a legrészletesebben megállapíthatjuk mű­veiből. Született Kr. e. 65. dec. 8-án Venusiaban, Apulianak egy kis vá­rosában, amikor L. Aurelius Cotta és L. Manlius Torquatus voltak a ró­mai birodalom consulai. Atyja felszabadított rabszolga volt, aki pénzbe­szedői — exactionum coactor — állásából annyi vagyonkát gyűjtött ösz­sze, hogy abból fiát Rómában taníttathatta Orbilius Pupillus iskolájában. Míg az iskola a tudományokat csöpögtette lelkébe, addig otthon, szerető édesatyja mások hibáira figyelmeztetve őt és tapasztalati példákból ki­indulva arra oktatta, miféle hibákat kerüljön s hogyan cselekszik helye­sen. De hálás is költőnk szerető, gondos édesatyja iránt, mert költeményei­ben mindenütt a legnagyobb hálával, szeretettel és tisztelettel emlegeti. 20 éves korában Athénbe ment, hogy ott a legkiválóbb filozofusokat hallgatva betetőzze tanulmányait, mint azt a legelőkelőbb római nemes ifjak szokták. Két évi szorgalmas munka után azonban J. Caesar meg­gyilkolásával Rómában felfordultak a politikai állapotok. A gyilkosok ve­zérei Brutus és Cassius menekültek Rómából s Athénbe mentek, hogy az ott tanuló római ifjakat zászlóik alá hódítsák, ami sikerült is nekik ; a mi költőnk is odaállott a szabadság zászlaja alá s tribunusi — kb. ezredes — rangig emelkedett fel az egyszerű családból származó ifjú. ') Emléket emeltem, az érc sem erősebb. Csengery fordítása. !) Egészen nem múlok én el. U. az, n, ott.

Next

/
Thumbnails
Contents