Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1933
25 megfelel Zedlitz első jelenetének, csakhogy jóval rövidebb. Hogy milyen szolgai másolásról, illetőleg fordításról van szó, abból is kiviláglik, hogy még a sorokat is pontosan megjelölhetjük, amelyeket Komlóssy, mint feleslegeseket elhagyott. Kb. 43 sor maradt ki. A harmadik jelenés is rövidebb, míg a negyedik egészen hű mása az eredetinek. A többi négy rész szintén követi a német szöveget, csupán magyar helynevek és személyek feledtetik a spanyol jelleget. A második felvonásnál a jelenetek beosztása, valamint a fordítás szórói-szóra egyezik az eredetivel, az első jelenet azonban valamivel rövidebb. A harmadik felvonás magyar szövege kilenc, az eredeti pedig öt jelenetet tartalmaz. Az első négy ugyanaz, míg az ötödik jelenés, amely amúgy is rövidebb, megfelel Zedlitz ötödik jelenetének, hozzáadva a negyedik felvonás első jelenetét. (Estella monológja Fugace holttesténél.) A 6., 7., 8. és 9-ik jelenet pedig Zedlitznél a 4-ik felvonás 2., 3., 4. és 5-ik jelenetének felel meg. A 4-ik felvonás Zedlitznél, az 5-ik felvonás, mindegyik 5—5 jelenetet tartalmaz. Komlóssy itt már szabadabban járt el, de a darab kárára. Garcia hatalmas monológjának első részét nagyon tökéletlenül fordítja. Gara Miklós jelentéktelen szerepe önálló alkotás. Zsigmond király alakja a Corregidor szerepének felel meg, csakhogy Zsigmondé valamivel nagyobb, ami királyi voltánál fogva érthető is. Nem Gara János jajgatása, hanem a király szavai fejezik be a cselekményt, amelyeket Komlóssy tulajdonképen a magyar nemzethez intéz tanulság gyanánt, „hogy a gyanú és dühös féltés az emberi nemzet pusztító ördögei." Épen ezért „A Magyarnak élete nem önmagáé, a Haza szentsége az, amelyet gonosz kézzel illetni, annak Java, Boldogsága ellen senkinek sem szabad." Komlóssy e fordítása tehát nem önálló színdarab, sem Treitschke „Zwei Náchte zu Waladolid" c. drámájának átültetése, amint ezt eddig hitték, hanem Zedlitz közismert drámájának szolgai másolása, avval a különbséggel, hogy Komlóssy az eredeti szöveg 3-ik és 4-ik felvonását egy felvonássá vonta össze és az eredeti trocheikus tetrapodiáit, meg a sűrűn változó ötlábú jambusokat prózában adta vissza. Ennek következtében az eredeti szöveget meg sem közelítheti s a spanyol drámát annyira jellemző estilo culto pongyola magyar nyelvezetén a magyar közönség előtt üres frázisok halmazának tűnhettek fel. Végül Benkő Kálmán „Magyar Színészvilág" c. könyvében (1873.) röviden Zedlitzet tünteti fel szerző gyanánt, bár keresztnevét nem ismeri. Ugylátszik Dugonics, volt tanítójának utmutatását követte. Bátori Máriája lebegett szeme előtt. Ezért helyezte az egész cselekményt Zsigmond király korába. („A dolog történik Siklóson. 1405. esztendő.") Habár a szerző a fordítást nemzeti szomorújátéknak nevezi, fölösleges külön felemlíteni, hogy a magyar ruhába bujtatott spanyolok mily távol esnek attól, amit nemzetinek neveznek. Azonban téves Bayer ama állítása is, 1 mintha itt közönséges lovagdrámának túlzásairól volna szó, 1 Bayer József, A magyar drámairodalom története. Budapest, 1897. I. k. 372. 1.
