Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1933

37 erős, hogy már Kelemen László gondol Shakespeare mellett a nagy spanyol klasszikusokra. Sőt Moreto hires vígjátéka akármilyen Shakespearedarabbal kiállta a versenyt. 1794-től, az első spanyol dráma előadásától az egész XlX-ik századon keresztül a színház sohasem hagyta ki műsorából a spanyol irókat. Hogy nálunk a hiszpanizmus a színpadon mint feltűnő korszak nem jelentkezik úgy, mint Németországban, vagy Bécsben, drámairodalmunk akkori állapotából magyarázhatjuk. Drámairodalmunk tulajdonképen 1833-tól kezd kifejlődni hirtelen, amikor Budán állandóan megtelepszik egy magyar társaság. Ekkor azonban a bécsi hiszpanizmus már hanyatló félben van. Zedlitz báró, kinek leghíresebb spanyol szellemű munkája a magyar színpadon közkeletű volt, az utolsó határállomás a bécsi romantikusoknál. így a hiszpanizmusnak csak gyenge hullámai érték a magyar színpadot és vele kapcsolatban a magyar drámát is. Bár a törekvés mindig meg volt, a bécsi divatot utánozni. Báró Berzevitzy Vince kassai intendáns szorgalmazására a magyar tudós társaság kijelölte a klasszikus művek fordítását. A spanyolok közül „figyelmessé tétetett a fordítani kivánó Lope de Vega, Calderon, Moreto azon színjátékaira, melyek alkalmaztatva a német játékszínen előfordulnak, csakhogy a fordítás eredetiből s ennek verse és írása nemével folyjon." Ez a terv azonban nem valósult meg, mert nálunk spanyolul alig tudott valaki. Aki fordított, rendszerint német alapon dolgozott, ahol a spanyol dráma sajátságai a kor szelleméhez és felfogásához mérten enyhébb színekben érvényesültek. Eredetiből 1870. óta Győry Vilmos fordított, aki már előbb a Don Quijote fordításával szerzett nevet. Ez a munka általános felfogás szerint a legjobb irodalmi átültetések közé tartozik. Tehát a magyar színpad spanyol darabjai mind a német átdolgozások útján terjedtek el, még pedig nagyon rövid idő alatt, ami jellemző színészetünk magas színvonalára. Kezdetleges kritikánk örömmel üdvözli az idegen világ színes költészetét, színészeink szívesen játsszák és választják jutalomjátékul. Feltűnő, hogy minő körültekintéssel és szinte esztétikai megválogatással, csupán elsőrendű műveket hoznak színre. Nem így külföldön. Ott találkozunk másodrangú spanyol irók számos színművével és számos elsőrangú költőnek silány termékével. A második feltűnő jelenség, hogy Lope nálunk ismeretlen. Az irodalmi forrongások rendszerint Bécsen keresztül jutnak el hozzánk és Bécs a Lope-kultusz melegágya, nincs reánk hatással. Halm, Zedlitz, Enk, Grillparzer, valamennyi Lope tanítványa. Nálunk Halm-nak és Grillparzer-nek „Az ősanya" c. munkája kelt figyelmet. Ez utóbbi pedig a calderoni művészet bélyegét viseli magán. A magyar nemzet nem felejtette el kifejezni hódolatát a spanyol költőkirálynak, amikor a Kisfaludy Társaság 200 éves jubileuma alkalmával „Az élet álom" és „Az álhatatos fejedelem" magyar fordítását a madridi spanyol királyi akadémiának megküldte e szavakkal:

1 „Calderon a spanyol színpad királya, bizonyára egyike az emberiség ama halhatatlanjainak, kik hazájuk dicsőségére, de az egész világ lelkes gyönyörűségére küldettek." 1 Kisfaludy Társaság évlapjai. 1881. XVII. k. 508. lap.