Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1933

31 játszották (ekkor használták utoljára a Déry-féle fordítást).

1 Ettől kezdve Győry Vilmosnak 1870-ben megjelent műfordításáig nem adták többé. Tehát látható, hogy Calderon eme mélyértelmű művét megértéssel fogadta a magyar közönség. 1819-től 1845-ig hiányos adataink szerint 19-szer adták elő. Nem kevesebb tetszésben részesült Zedlitz báró önálló átdolgozása, „Szevilla csillaga". Magyarra Fáncsy Lajos, a Komlóssy társaság tagja fordította a magyar tudós társaság költségén. Első előadása Pesten 1839. január 28-án volt. ízig-vérig spanyol szellemű dráma, ahol a becsület kérdése a lehető legszélsőbb keretek között talál megoldást. A mű a magyarok előtt is idegen maradt, annak ellenére, hogy az előadás tetszett. Különösen olyan izgalmas korban, amilyen a 40-es évek lehettek, midőn a királyi hatalom előtt való feltétlen és vak meghódolás, a gerinces magyart kellemetlenül érintette. És valóban az engedékeny Honművész (1839. 77. 1.) is felemeli szavát, így irván: „a hatalom szó után hajlongó rabszolgai bókolás, most vérzavaró, de amellett nevetséges." Középszerű drámának minősíti — „mert szomorújátéknak nem mondhatni" — és jó korrajznak, kellemes olvasmánynak, amely nem a XlX-ik század színpadára való. Ugyanebben az évben adták Brassóban is. A Honművész (1839. 695. 1.) így ír: „Október 5-én hozzánk is érkezik egy magyar színésztártársaság s 4 mutatványt adá. u. m. „Dienes vagy a királyi ebéd", „Tündérhang", „Szevilla csillaga", „Arany király" színműveket. Főszerepvívők Déry és Ajtay. Nézők alig voltak, csupán egynéhány magyar." 1841. április 17-én és december 2-án, majd 1857. október 29-én Kolozsvárott és 1848. november 27-én Aradon látjuk.

2 A Honművész naiv megjegyzéseinél az igazságot tárgyilagosabban bírálja az Atheneum. (1842. 175. 1.) „Érdekes és hatásos színmű, noha vége nem megnyugtató. Itt az igazság helyét egy sajátos értelmű, a spanyol becsület, amelynek nagyobb részét személyes hiúság (talán inkább kötelesség!) és büszkeség teszi és foglalja el. Ezen büszkeség két emberéletbe kerül s ki ezáltal leggyávábban vétkezett a király, épen nem bűnhődik. A mű mindamellett mélyebb tartalmánál fogva megérdemli, hogy szintén fenntartassák. Mind a mű, mind az előadás figyelemmel s nagy tetszéssel fogadtatott." A két kritika közti különbség azonnal szembeötlő. Az egyik jó korrajzot és kellemes olvasmányt, a másik Ortiz tettét személyes hiúságnak tünteti fel. Egyikük sem ismeri a spanyol dráma lényegét. De honnan is ismerték volna? Nem vették ugyanis észre, hogy a spanyol dráma egyrészt tiszta akció, merő cselekmény, másrészt boncolja a szenvedélyt és fokozatosan tünteti fel hősei lelki állapotát. A spanyol jellem ellentétes végletekből alakul. „A költészet csillogó mezében a legtranscendentálisabb problémák fölé ölelköznek a valóság legszörnyűbb rémeivel" — jegyzi 1 Színházi Zsebkönyv, 1845. Győr, X/20—XII. 30. Ig. Komlóssy és Hegedűs Lajos. 2 Jétékszíni Emlékkönyv. 1849. XI/3-XII/30. Arad. Ig. Gócs Ede. Erdélyi Magyar Nemzeti Színházi Zsebkönyv 1842. évre. Ig. Kilényi. Játékszíni Emlékkönyv, 1854. Kolozsvárt. X/22—XII/21,