Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1933

15 A húsz évi időszak szegényes képet ad a spanyol drámának a német színpadon való szerepéről. 10 mű mindössze 21 előadással. De ugyanezt látjuk Bécsben is. A spanyol dráma ideje még nem érkezett el. Bécsben a spanyol rennaissance 1816-tól számítódik. Hozzánk is eljutnak az uj divat szelid hullámai, de sokkal később. Hogy 1812-ben spanyol darabot nagyon ritkán látunk, annak meg van a maga természetes oka. Először is német színpadunk Burgtheatert utánozza. Bécsben pedig Cervantes—Weidmann „Bettelstudent"-jén kivül, amelyről Mária Terézia kijelentette, hogy százszor is megnézné, nagyobb számban spanyol műveket nem adnak. Németországban 1812. előtt Calderon már dicsősége fénypontján áll, de az átrétegződés lassan megy, hisz Németország elég távol feküdt tőlünk. Spanyol nyelven rendkívül kevesen tudtak, annak dacára, hogy a császári udvarnak némi spanyol jellege volt. Tekintélyes szerepet játszott ezenkívül a cenzúra is fővárosunkban és Bécsben is. 1821-ig a német színháznak három előkelő bérlője volt, kik közül az első (1813—15.) haszonnal, a második (1815—18.) haszon nélkül és a harmadik (1818—21.) tetemes kárral vezette a főigazgatást. E sikertelenség folytán nem mert többé egyes ember erre vállalkozni. Végül egy részvénytársaság állott össze 1821-ben 93.000 forintnyi tőkével. Midőn ez is kevésnek bizonyult, 1823-ban ujabb pénzügyi mesterkedés vált szükségessé, sőt 1823-ban híre járt, hogy húsvétig még 50 000 frt kölcsönnel fogják ezt kiegészíteni. Az ekként alakult igazgatóság csak kevés eredményt tudott elérni (1821—22.). A második direkció (1822—23.) se nyerte meg a közönség rokonszenvét úgy, hogy az 1823—24. évi igazgatóságba közülük egyet sem választották be. Már majdnem csődöt mondott a vállalat, midőn az „Ein Uhr" cimű bohózat 15 előadás után 20.000 frtnyi jövedelmet hajtott. A folytonos küzködés, az anyagi helyzet ingadozása hozta magával a fővárosi német színészet elválasztását. Ez nagyot lendített a pesti színészeten. 1824. húsvéttól kezdve Babbnigg Antal és Grimm Fedor igazgatók vezetik, 1827. húsvétig a színházat. Majd 1827—1837-ig egyedül Grimm Fedor, midőn Schmid S. bérli ki. Ezen korszak az opera korszaka volt, drámát nagyon ritkán látunk. Az Allgem. Theat. Lex. 6. kötete (81. 1.) nem valami hízelgő kritikát mond e korszakról, midőn így ír: „az egész időszak alatt az operát és drámát nagyobbrészt középszerű tehetségek játszák. . . . Az intézet színvonalára nézve csakis a váltakozó vendégszereplések ringatták csalódásba a műértő közönséget.

1 1812-től 1821-ig spanyol drámát a német színpadon alig találunk. 1819-ig úgyszólván semmit. Cervantes—Weidmann Bettelstudentje állandóan műsoron van. (1812. dec. 28., 1813. ápr. 6., 1814. jan. 28., 1815. nov. 15., 1817. jun. 1., 1817. jan. 23., 1821. nov. 20., 1819. szept. 21.)

2 1 Allgemeiner Theaterlexikon, herausgegebenen v. Blum, Herlosson und Markgraff 1839-41. VI. Budapest. 8 Ofner und Pester Theatertaschenbuch auf das Jahr 1813, 1814, 1815, 1816, 1818, 1820, 1822; Nemzeti Múzeum Hung. 3020.