Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

36 széllegyíntés után nagy örömünkre ismét magához tért. Áz ég tartson bennünket még sokáig együtt! S így ismét gyermeki búcsút veszek, magamat Nagyméltóságod kegyes jóindulatába és szeretetébe ajánlva." Dr. Eckermann. aki Goethe végrendelete szerint a költő irodalmi hagyatékának kiadója lett, 1832 április 30-án ezt írja Zaupernek : „Nagyon hálás leszek, ha a hagyaték kiadása végett kívánságait és hasznos megjegyzéseit közölni fogja, mert a nagy halott munkássága oly gazdag és sokoldalú volt, hogy nagyon könnyen elnézhetünk valamit." 1837 március 22-én Eckermann megint levelet írt Zaupernek: „Hálás köszönet, hogy figyelmeztetett a morphologia aforizmáira. . . . Ha a teljes levelezés kiadásáról lesz szó, természetesen abban az Önhöz intézett levelek is meg fognak jelenni." 1814 december 31-én Riemer ezt írja Weimarból Zaupernek: „A Goethe-levelek gyűjteménye ad diversos, ahogyan Főtisztelendőséged óhajtaná, már régen az én gondolatom is volt Csakhogy kevés rá a kilátás.,, A Goethe—Zauper-féle levelezés a nagy weimari kiadásban jelent meg először. A művészlelkű premontrei tanár Nadler szerint nagy szeretettel iparkodott Goethe életművét szavakba foglalni és költészetéből rendszeres poétikát készíteni. „Goethe Homeros-tanulmányait talán ő tette érthetővé a közönség és az iskola számára leghatásosabban. És mégis szomorú volt ennek a több esztendős érintkezésnek a vége. A mesterért megvetették, a mester nem tagadta meg, nem hagyta ugyan el, de elfelejtette." 1 Goethe és a katholikus egyház. Aki Goethe családi körülményeit ismeri avagy önéletrajzának lapjait forgatja, hamarosan észreveszi, hogy életerős kereszténység sem a fiatal Goethét, sem a családot nem hatotta át. Édesapja a lutheri felekezethez tartozott, mint Frankfurt polgárainak legnagyobb része. A rend és pontosság embere volt, aki külsőleg mindenben eleget tett vallási kötelezettségeinek. Mindamellett belsőleg nem nagy tisztelettel lehetett a sokat utazott és tapasztalt férfiú az uralkodó felekezettel szemben; a reformátusoktól megtagadták a templomépítési engedélyt, a katholikusokat kizárták minden állami hivatalból, a zsidók gettókban éltek, szóval a lutheri hitvallás hívei egyeduralmat gyakoroltak.

2 Ezen zsarnokság ellen visszahatásképpen, Goethe jelentése szerint, az uralkodó felekezet kebelén belül több elkülönülés keletkezett, amit még fokozott az is, hogy az államvallás akkoriban nagyon is szűkös szellemi tartalmat nyújtott híveinek. Ezen külön csoportok közt nagyobb szerepet játszott a pietisták tábora. Ehhez húzott ideig-óráig Goethe édesanyja is az amúgy életvidám, a társaságért és színházért rajongó asszony. A gyer1 1. Nadler József bevezetését a Goethe—Zauper-féle levelezéshez. Prag, 1917. 2 Alex. Baumgartner, Goethe, sein Leben und Werke. I. B Jugend, Lehr und Wanderjahre. Freiburg, 1914.