Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

37 mek Goethét első éveiben igazi jámborság hatotta át, reggeli imáját mindig térdelve végezte el. Ez a lelkiállapot Tertullián híres mondatára emlékeztet : „anima naturaliter christiana." Sajnálatos, hogy hittantanárai a koraérett és vallási igazságok után szomjúhozó fiút nem tudták kielégíteni. Sőt Albrecht gimnáziumi igazgató, valahányszor a kisfiú nehézséggel közeledett feléje, harsogó nevetéssel a poros és tudományos fóliánsokhoz utalta, ahol minden rejtélyre feleletet kaphat. Következett a francia megszállás. A 13 éves fiú ideálizmusa nagyon megfogyatkozott.

1 14 éves korában, amikor a konfirmáció közeledett, őszinte gyónást szeretett volna végezni, de ezt, vallására való tekintettel, nem tehette. S így a konfirmáció után hamarosan kétség szállta meg lelkét, lelkiismeretfurdalások bántották éjjel-nappal. Ezeket életrajzában Goethe „hipochonder" állapotnak nevezte el. A belső feszültség végre oly kritikus lett, hogy elhatározta az első adandó alkalommal, egyházával való szakítást. így hát az a szertartás, amelynek célja lett volna, hogy az orthodox hitben megerősítse, épp az ellenkezőt érte el s a kereszténységtől egész életére elidegenítette. A szakítás külsőleg Lipcsében történt meg. A „Gedanken zur Höllenfahrt Christi" című műve az utolsó akkordja korábbi vallási érzelmeinek.

2 80 éves korában ezt mondja erről a költeményről: „Ez a költemény, amely csak úgy hemzseg az orthodox bárgyuságtól, pompás útlevél lesz majd a mennyekbe." A francia enciklopédisták tanai, medikusok társasága és a lipcsei szépségek hamarosan megtették hatásukat, úgyhogy a fiatalemberben lassan egy új világnézet kezdett kialakulni. Ezt lipcsei költői termékei eléggé bizonyítják. Bár súlyos betegség komolyabb gondolatokra terelte figyelmét s édesanyjának barátnéja a pietista Klettenberg Zsuzsánna nyugtatólag hatott lelkére, mindamellett ezek az események nagyobb változást nem idéztek elő benne. Strassburgban a pietista hajlamú Jung-Stilling barátsága Goethére igen jó hatással volt. Lelke e katholikus városban a legellentétesebb befolyások hatása alá került. Hogy a strassburgi templomban a katholikus középkort illetőleg milyen dicshimnuszra nyert ihletet, mindenki előtt ismeretes. Itt nemcsak a költő és művészbarát szólt belőle, hanem őszinte melegszívű csodálója annak a vallásos meggyőződésnek és Istenbe vetett bizalomnak, amely ilyen műremeket létre tudott hozni.

3 Herder a Szentírás esztetikai értékét tárta fel előtte és ezáltal nagy szolgálatot tett neki, mert így Voltaire és a szabadgondolkodók balitéleteivel szemben bizalmatlan lett. Hogy ezek mennyire uralták lelkét, mutatja Eckermannak tett nyilatkozata és ezzel életrajzát is cáfolja: „Nincsen fogalma arról a tekintélyről, amelyet Voltaire és nagy kortársai ifjúkorom idején élveztek és mennyire hatalmukban volt az egész erkölcsi világ." Talán jobban hatása alatt volt ennek a franciának, mint a zürichi Lavaternek, akinek működése és excentrikus gondolkodása a fiatal költőt 1 Eugen Wolff, Der junge Goethe. Oldenburg, 1924. 2 O. Jahn, Goethe in Leipzig. 1914. II. A. 3 K. J. Obenauer, Goethe in seinem Verháltniss zur Religion. 1923.