Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

38 hosszú ideig lekötötte. Pietisztikus hajlama azonban Goethét hamarosan elriasztotta. Hiába kereste íel Lavater maga 1774-ben Frankfurtban. Késő volt! Goethe már egy másik költői géniusz kelepcéjében vergődött s ez Spinozának a szelleme volt, amelyre Jakobi Frigyes hívta fel a figyelmét. Spinoza tanai Goethe lelkében nem alkottak kerekded egységes világnézetet. Inkább emberbaráti lényét csodálta.

1 Az e korba eső titáni költeményei is ezt igazolják. Következett az első öt weimari év, a zsenikorszak. A vidám és pajzán élet megszüntette minden lelki küzdelmét jobb énje és a tagadás szelleme között; az istentisztelet mindenféle külső megnyilvánulása elmaradt. Ezen időszak legnagyobb költői termékét, az lphigénia első megfogalmazását sem lehet a természetfeletti világban hivő ember megnyilatkozásának tekintenünk. Ez inkább a tiszta emberiességnek dicsőítése. Szabadkőműves gondolat, amelyhez Goethe 1780-ban csatlakozott. Igaz, a páholyokkal sohse volt barátságban, mert a nevetséges szertartásoktól és fontoskodásoktól undorodott.

2 1789-ben a páholyokkal szakított külsőleg. Azonban a humanitas kultusza, azután a titokzatos világépítő mesternek tágítható fogalma mindig megmaradt benne. És még egy mozzanat, amely a szabadkőműves szimbólumokat rokonszenvesekké tette előtte: szenvedélyes vonzalma a természet iránt! Ez évek sora folyamán valóságos hitvallássá fejlődött benne s a keresztény kinyilatkoztatást pótolta számára.

3 Goethét ezért egyszerűen pantheistának nevezték. S ha meggondoljuk, hogy a 90-es években Rousseau gondolatvilága, a genfi bölcselő természetimádata mennyire megfogta lelkét, könnyen kibontakozik lelkiszemeink előtt e két tényezőnek eredője, az ő egyéni természetvallása, egy sajátos pantheisztikus rendszerré kijegecesedett tan, amelynek alapvonalait aforizmákban körvonalozta a Tiefurter Journalban. Ezzel a felfogással indult el Olaszországba s ott kiterjesztette a művészet területére is világnézeti rendszerének alapelveit.

4 Az örökvárosban minden vallási cél távol állt tőle. Azért ment Rómába, hogy művészete számára ösztönzést nyerjen, nem pedig azért, hogy hitvallását revideálja, A katholikus élet és gondolat minden sajátossága hidegen hagyta Goethét. Éles szemmel figyelte azonban az olasz jámborság megnyilatkozásainak árnyoldalait. Pedig hát a földöntúli szépség és fény mennyi sugara nyilatkozott meg előtte! Az olasz út eredménye vallási szempontból csakis negatív s ezt a Római Elégiák, de még inkább a Velencei Epigrammák bizonyítják. „Als Dichter und Künstler bin ich Polytheist, Pantheist aber als Naturforchser, und eins so entschieden als das andere" írja még 1813-ban is Jakobi barátjának, de hozzáteszi „Bedarf 1 Danzel, Goethes Spinozismus 1843. Suphan, Goethe und Spinoza 1881. 2 J. Pietsch, Goethe als Freimaurer Festschrift. Leipzig. 5 A. Brausewetter, Goethes Weltanschauung. 1920. (Die Weltanschauung als Erlebnis Heft 1.) 4 J. Ziehen, Kunstgeschichtliches Anschauungsmaterial zu Goethes italienischer Reise. 1906,