Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

34 szellemek azt a látszatot keltik, hogy bensőleg katholikusok, anélkül, hogy nyilvánosan vagy hangosan ezt a hitet vallanák." Goethe lelke számára a legnagyobb emberi tekintély, ha olvassa, szinte tündérországban érzi magát: „mintha a paradicsomban járnék, amelyben görög és német, déli és északi, keleti és nyugati elemek találkoznak, akárcsak a boldogok tágas kertjében." Portréja alapján finom arcvonású, nőies természetű embernek mondhatjuk, aki gyermeki lelkületű és nyilatkozataiban őszinte.

1 Jámbor szerzetes, mélyen vallásos, misztikus hajlamokkal, egyúttal képzettesztetikus, művelt tanár, aki szinte tobzódik a költemények élvezésében, rajong az imáért, belemerül a művészet szépségeibe, hitének titkaiba. Érzékeny lelkületű egyéniség, aki szívesen kitárja szívét-Ielkét az embereknek. A magány óráiban a szeretet oly nagy érzelemtöbblete gyülemlett fel benne, hogy már nem tudja elraktározni. S most, hogy egy nagy szellem keresztezi útját, aki dicsőségének tetőpontján áll, aki leereszkedik hozzá, az éveken át gyűjtött tartalék mind kiárad belőle. Grüner is földig hajol előtte, de neki családja van. Máskép van ez a szerzetésnél! Ő az Isten közelségében húzódik meg s mellette feltűnik Goethe. S hogy az Istent megőrizze lelkében, kereszténnyé teszi a másikat. Az esztetikus küzd lelkében papi felfogásával. Az esztetikus, aki csak az abszolút művészi eszményt ismeri el, nem köti le magát semmiféle irányzathoz. Eletében csak egyszer vetemedik arra, hogy megmentse az alvó alabastrom Ámort a kényszerkeresztségtől. „Bizalmasan megsúgom Kegyelmes Uram, hogy a kis istenkét megvédtem hosszú kérések után, mert a tegezét és nyilát el akarták venni, szárnyait lenyesni, hogy a veszedelmes pogányból a jámbor kis Jézus legyen." De ez csak egyszer történt meg.

2 Goethe az áradozó hangot nem kedvelte. Felelősnek érezte magát. Mint tapasztalt ember azonnal tisztán látta a veszélyeket, melyek Zaupert fenyegették. De Zauper is felfigyelt, amikor rendtársainak felfogását, Goethe ellenfeleinek gúnyos megjegyzéseit hallotta. Ausztriában ekkor a reakció tombolt. A protestáns költők műveinek olvasását nem szívesen vették. A modern bölcseleti munkákat eltiltották. Goethét is figyelték. Ő azonban a katholikus vallásról nemcsak mérsékelten nyilatkozott, hanem iránta rendkívül barátságos magatartást tanúsított: „Különösen dicsérte a katholikus liturgia épületes voltát a protestánssal szemben." 3 Csupa tapintatból fékezte Zauper szertelenségeit, pedig mindig örült, ha vele találkozott: „A fiatal Zauper tanár, aki főleg azzal foglalkozik, ami belőlem kiindult, itt volt néhány napra s nagyon örültem neki," de hozzá teszi, „hogy az ilyen fiatal embereken sokat kell faragni, hogy meggyőző1 Külsejére nézve Zauper kistermetű volt s a hagyomány szerint a marienbadi fürdővendégek mosolyogtak, ha a hatalmas termetű miniszter méltóságos lépései mellett a fehérruhás karcsú szerzetest látták tipegni. 2 Marienbader Zeitung, Unter Stiftsherren. 1918 VIII. 2. (Szerző ismeretlen.) * Aug. Sauer, Goethe und Osterreich. Schriften der Goethe-Gesellschatt. 18 B. Weimar. 1902 und 1904.