Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

32 Goethével való első találkozása alkalmával ezeket írja Zauper Goethetanulmányában : „Szinte aggodalommal nézek a várva várt pillanat elé, hogy az ünnepeltet szemtől-szembe lássam s eszmecserét folytassak mindarról, amit szorgalmas tanulás által elértem. De minden félelmem eloszlott a beállt jelennel, a kishitűségből a tisztelet és bizalom érzése sarjadt." 1822 augusztus 7-én Marienbadból ezt írja Steinhauserről és Zauperről a költő : „A pilseni főiskola igazgatójával együtt üdülünk. Az intézet tanárai valamennyien teplai kanonokok. Az igazgató megismerteti velem állásának sajátosságait; igazán mintha idegen világban élne az ember. A fiatalabbik Zauper tanár is (akkor 38 éves lehetett). . . . néhány napig itt volt; sok örömem telik benne." Grünernek pedig így szólt Zauper felől 1822 június 30-án: „Megismertem Zauper pilseni tanárt. Ennek az úrnak vannak ismeretei, nagyon kedvelem s biztattam is." Naplójában pedig feljegyzi: (1823 július 20) „Zauper tanárral beszélgettem tanulmányairól, hivatásáról és egyéb dolgokról." Zauper is kegyelettel emlékszik meg az együttlét meghitt óráiról tanulmányában : „Még mindig jól emlékszem, amikor Goethével fel- és alá sétáltunk Marienbadban a malom közelében az alsó gloriette mellett. Sokat kérdezősködött, valószínűleg azért, hogy felfogásomat kipuhatolja, országunk tudományos helyzetéről és irodalmáról egyet-mást megtudjon. Reggel feljebb vezetett, ahonnan a balról kezdődő helységről egész Marienbadot félkörben látni lehet. Majd leült velem egy kerti padra a Karolin-forrás közelében és beszélgetésünk az oktatás és iskola körül forgott. Rendkívül tanulságos és felüdítő eszmecsere volt. Azt lehet mondani, hogy ekkor minden tartózkodását és méltóságát levetette, igen bizalmas lett. Egész lélekkel figyeltem s egészen tanulnivágyó gyermek lettem. Máskor meg a Kreuzbrunnen csarnokában ültünk beszélgetve. Pompás kilátás nyilt délkeletre : Szelid lejtők, jobbról és balról és sötétlő fenyvesek. Az ég derült volt és nyárias; kicsiny és fodros bárányfelhők úsztak csendesen a menynyei atmoszphérában." Goethe ez alkalommal a „chria" használatára hívta fel papbarátja figyelmét, amely pompás eszköz beszédek, értekezések készítésére s fia is hálás volt neki ezért szónoki tanulmányaiban. „Goethe ezt a retorikai fogást nagyon ajánlotta az iskola részére s tanácsát haszonnal ki is próbáltam." A költő ugyanekkor Schiller óriási tudásáról is dicsérettel emlékezett meg s megjegyezte, hogy drámai cselekményeit nem motiválta kellőleg. Váltig tagadta azonban azt, mintha belső elégedetlenség és kedélyének a világgal való meghasonlása emésztette volna fel. Határozottan kijelentette, hogy Schiller lelkileg ép volt, veleszületett szervi baja ölte meg. Zauper napokkal ezen találkozása után ezt írja: „Hogy Goethével beszéltem s személyesen megismertem, rendkívül hozzájárult költeményeinek megértéséhez. De ugyanezt mondhatom prózájáról is, amely egy volt mindennapi társalgásával, mindig szellemes, eredeti, fennszárnyaló, világos,