Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

31 ritmust. Mindezeket a kérdéseket nagyobbrészt szóbelileg tárgyalták meg, a levelek csak kis részét adják ezen megbeszéléseknek s így Goethe tanácsait pontosan nem ismerjük. Zauper fordításánál csak két dolgozat jöhetett számításba. Vos-szal nem tudott, de nem is akart versenyezni. Mindenütt a legnagyobb elismeréssel beszél róla, csak azt kifogásolja, hogy túlságosan ragaszkodik az eredeti szöveghez. Ez árt a költemény naiv hangjának. Oertel munkáját az óvatos tanár már szigorúbban bírálja. Munkája t. i. szintén prózában, Zauper munkája közben jelent meg. Hibáztatja, hogy a költemény komolysága helyenként nevetséges. Csak azt tanulja tőle, mit nem kellene csinálnia. Kijelenti továbbá, hogyha Oertel fordítása lelkét kielégítette volna, akkor saját munkáját azonnal félbehagyta volna. Az Iliás fordításában Zauper Goethe tartalmi kivonatát használta fel. Ezt a kivonatot kis részekre bontotta s minden egyes éneknél mintának használta. Alig változtatott valamit rajta. Az Odysseia tartalmi kivonatát ő maga csinálta meg s azután úgy járt el, mint az Iliás átültetésénél. Fordításával Zauper nagy szolgálatot tett a német irodalomnak. Rendkívül kellemes olvasmány, tele nyelvi szépségekkel. A könyv Goethe érdeklődését méltán fölkelthette már csak azért is, mert az ő befolyása itt érvényesülhetett. Sőt Zauper egyik beadványában azt sürgette, hogy az Iphigéniát fordítsák le latinra és vegyék föl a latin szemelvények közé. Ilyenformán Goethe szellemi hatása biztosítva volna a latin oktatásban, akárcsak Zauperé német nyelvű Homerosa révén. Reitenberger ezt írja 1827 február 27-én Zaupernek a neki ajánlott fordításáról: „Hálásan köszönöm az Odysseiát s a hazai nyelvünkön megjelent kiadást, amely annál is értékesebb, mert Ön révén most Homerost egyedül is tanulmányozni lehet. Ha a németek kezdettől fogva inkább a görög és római klasszikusok fordításával s a klasszikussá lett egyházi írókkal foglalkoztak volna, mint a materialista bölcselettel, akkor a német irodalom oly tetszetős lett volna, mint az olasz, francia és spanyol Ha a német nyelv révén megtanuljuk kötelességeinket s rajtuk keresztül gondolkozunk, úgy nem kis érdem annak művelése. Ezért látom az isteni Gondviselés ujját művében s szeretettel maradok őszinte barátja 1 Károly prépost." Zauper Goethét simulékony természetével minden útján követni iparkodott. A költőnek állandóan küldött Prágából és Drezdából művészeti tudósításokat, felhívta figyelmét a cseh irodalmi eseményekre, mert ezt a nyelvet is beszélte. Ezért mondja Nadler tanulmányában, hogy „a Zauper— Goethe-féle kapcsolat lélektani probléma, tipikus példája a bajor-középnémet irodalmi érintkezéseknek." Levelezésük egy évtizedig tartott 1821 március 18-tól, amikor első félénk sorait küldte Weimarba, 1832 március 25-ig. Az utolsó levél már nem találta Goethét az élők sorában. Személyesen találkoztak 1821 aug. 6-án. 1822 június 30-án és július 1-én, 1823 július 19-én és 20-án Marienbadban. ' 1. Zauper iratok II. kötetét a teplai levéltárban.